Gábris József: Emlékezés István bácsira azaz Majer Istvánra (1993)
Egyértelmeűen érezhető ezekből az aggódás, valamint az, hogy nem szokványos hírközlésről van ez esetben szó, hanem olyan ember sorsáról adott tájékoztatásról, akire valóban sokan aggodalommal figyelnek. Októberben és november közepén lemondott valamennyi megyei tisztségéről. A november 10-én olvasható tudósítás szerint, állapotában javulás érezhető. Mégis bekövetkezett amitől sokan tartottak. 1893. november 21-én, kedden éjjel 11 órakor bekövetkezett a kegyetlen halál. Az Esztergom és Vidéke november 24-i száma tudatja a város lakosságával a szomorú hírt. "Szerdán reggel (november 22.) arra ébredtünk, hogy a középületekről fekete zászló szomorkodik alá, a középületek gyászos lobogóihoz a magán házakéi sorakoztak, gyorsan számossá szaporodva a sok fekete zászlósor mindmind Majer István halálát hirdette. Az első oldalon munkásságát, emberségét méltatják, majd a következő oldalakon irodalmi munkásságának, életrajzának ismertetése következik. Megtaláljuk a népes család gyászjelentését is. November 24-én reggel gyászmisét mondtak érte a Bazilikában, majd délután fél háromkor holttestét örök nyugalomra helyezték a Belvárosi temetőben. A temetésről a helyi lap november 26-i száma tájékoztat. Ott voltak a végső búcsúnál a város valamennyi intézményei, egyesületei, a város és a megye vezető testületéi és lakosságának jelentős hányada. A lap ugyanezen számában mond a család köszönetét a részvétért, az együttérzésért. Pár nap elteltével számbaveszik hagyatékát, amelyből a családon kívül igen sok szociális intézmény, iskola részesül, az általa előre meghatározott mértékben. Gondolt szülőfalujára, sőt a számára mindig kedves Kürt községre is, ahol plébá- noskodott. Előre gondoskodott arról is, hogy alkalmazottainak egy évi bérét hagyatékából előre kifizessék. A tanítóképző intézet december 13-án tartott nevelői értekezletén jegyzőkönyvben örökíti meg érdemeit. "Az igazgató először egy szomorú eseményről emlékezik meg. Dr. Majer István érseki helynök haláláról, aki az intézetnek jótevője volt, s indítványozza, hogy emléke jegyzőkönyvileg örökíttessék meg. A tanári kar az igazgató indítványát helyesli, s legigazibb részvétét jegyzőkönyvileg fejezi ki. Az 15
