Gábris József: Emlékezés István bácsira azaz Majer Istvánra (1993)

— A szántás-vetésről,

— Isten ujja - Egy család története,

— Népnevelési egyletekről,

— Ki a szabad ember?

— A megtért (történeti elbeszélés),

— Falusi rossz szokások.

Az egylet munkájának indításakor és azt követően is nagy reményeket ébresztett annál meglepőbb volt, hogy már 1870-ben - nem az elnök hibájából - megszűnt, melynek okát a korkérdések utolsó füzetében jelentették be. E szerint az egylet fő célja eredetileg az volt, hogy tevékenységével elsősorban a világiakra hasson, de közülük kevesen támogatták, az egyháziak számára viszont nem tartották indokoltnak működtetését.

Majer első tanulmányai még nyelvészt sejtetnek, később - látszólag - messze kanyarodik innen, pedig írói, pedagógiai tevékenysége időszakában is kapcsolatban maradt első éveinek érdeklődési körével is, több pedagógiai műszó neki köszönheti megszületését. Kevesen tudják, hogy ő alkotta a "nevelész" szót és származékait. Komolyat alkotott mint író, iskolaigazgató, egyleti elnök, de a népies irodalom volt az a terület, mely a legmaradóbb, a legszebb virágokat termette számára, ahol a legmaradandóbb és a legnagyobb dicsőséget aratta. Mint népies író jó érzékkel, megfigyelőképességgel van jelen korának közéletében. 1847-ben adta közre a már említett Egészségtan a nép számára című könyvét, mely két kiadást élt meg, több intézet tankönyvül használta, németre is lefordították.

Ezt követte 1848-ban a A jó házigazda című munkája, melyet a nép, az egyszerű emberek számára szánt életszabályul. Benne 25 pontban sorolja ajógazda feladatait, tulajdonságait, 1852-ben Arany tanácsok vándorló és mesterlegényeknek útra12