Gábris József: Emlékek és tanulságok. Az esztergomi népi kollégium története - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 7. (1986)

- 57 veszélybe elképzelésük, mert ha leszavazzák, megbukik, ami az amúgy is feszült helyzetet tovább élezte volnál .

A tanulók többsége saját jelöltjeit támogatta, akik a legtöbb esetben azonosak voltak az egyházi ifjúsági szervezet vezetőivel. Félő volt, hogy szavazás esetén a többség rájuk fog szavazni. Mindezek miatt az előkészületek igen nagy körültekintést igényeltek. A volt népi kollégisták tudatában voltak feladatuknak, de a helyzet komolyságának is. Őket azért küldték ide, hogy segítsenek társaiknak beilleszkedni az új társadalomba. Ilyen körülmények között egy elhibázott lépés nagyon sokat árthat, és minden jóindulat ellenére fordítottja alakulhat ki mindannak, amit a jószándék akar. Akik az átalakítás feladatát, annak előkészítését megkapták, tisztában voltak azzal, hogy az igazgató őket támogatja. Az igazgató mellett voltak az internátusi nevelők is (a képző tanárai), akikre - érthető okokból - nem lehetett minden vonatkozásban építeni, még ők is helyüket keresték az új helyzetben.

Első konkrét feladat a jelölőbizottság létrehozása volt. Nem volt titok, hogy ennek munkája nem lesz formális, mert tagjainak kell a javasolt vezetőséget úgy kiválasztani, hogy az megfeleljen az adott politikai követelményeknek, de a többség el is fogadja. Hosszú vita után az a döntés született, hogy a jelölőbizottságnak 5 tanuló tagja legyen, akik az igazgatóval, nevelőkkel is konzultálva teszik majd meg javaslatukat.

A képzőt akkor 5 évfolyam képviselte, minden évfolyam küldhetett tehát 1-1 megbízottat a jelölőbizottságba, a volt népi kollégisták ugyancsak egy főt. A helyzet komolyságára jellemző, hogy népi kollégistát még a jelölőbizottságba is nehéz volt delegálni. Hosszú vita után erre mégis sor kerülhetett azért, mert az illető is a tanítóképző tanulója volt, de február előtt a népi kollégiumban lakott. így kompromisszumként "mindkét fél" megbízott benne, ő