Gábris József: Emlékek és tanulságok. Az esztergomi népi kollégium története - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 7. (1986)

- 48 Ezt igazolja az is, hogy a tatai Református Egyház Presbitériuma 1947. április 27-én elhatározta, hogy mintegy 200 esztendős szünetelés után újból felállítja a tatai református kollégiumot. Ez önmagában véve nemes gesztusnak tekinthető. Feltehető azonban a kérdés úgy is, hogy miért éppen most és miért nem előbb került sor erre? A tatai községi képviselőtestület ezt örömmel vette tudomásul, "... mert a maga részéről is szükségesnek látja a népi kollégiumok felállítását" .

Nemcsak a demokrácia szó használata vált sokak számára olykor tájékozatlanságból is divattá, hanem a népi kollégiumok szervezéséről szóló kijelentések is.

A divatot úgy látszik, magánszemélyek is felkarolták, mert egy volt katonatiszt azzal a kéréssel fordult a. Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz, hogy Battyánpusz- tán a volt uradalmi tiszttartó lakását utalják ki számára. Indokolásában előadta, hogy az épületben népi kollégiumot akar létrehozni. Hogy valójában mit akart, azt utólag már nehéz megállapítani. Mindenesetre az épületet nem az általa szervezendő népi kollégium, hanem az iskola kapta.

10.

Kollégistának lenni - legalábbis az akkori felfogás szerint - küldetést is jelentett. A fiatalok feladatuknak tekintették az életre való felkészülést olyan értelemben is, hogy a tanulás mellett részt vettek a magyar nép, a magyar ifjúság felvilágosításában, napi tevékenységében. Vitázva - amely csak utólag tűnhet úgy, hogy önmagáért folyt - keresték a választ mindazokra a kérdésekre, amelyeket népünk történetének tanulmányozása, akkori jelenének alakulása vetett fel bennük.

A népi kollégiumi mozgalom hatékony, eredményes része volt annak a folyamatnak, amelynek eredményeként népünk történelme során első ízben talált