Gábris József: Emlékek és tanulságok. Az esztergomi népi kollégium története - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 7. (1986)
- 2 1. A második világháború befejezésével a hazánkban beköszöntött nagy történelmi fordulat - a gazdaság és a hatalom kérdései mellett - szinte szükségszerűen tűzte napirendre a magyar értelmiség kérdését is. A régi kereste helyét az új viszonyok között, másrészt történelmi szükségletként jelent meg olyan összetételű új értelmiségi -réteg képzése, mely sajátjaként vesz részt az új társadalom formálásában. Ezen történelmi körülmények között jelent meg a népi kollégiumi mozgalom, mint a népi értelmiség kinevelésének egyik eszköze. Ezen réteg létrejöttének feltételei - főleg a népies mozgalom hatására - már a háború előtti években érlelődtek. Csekély számban ugyan, de megjelenésük kitapintható volt már a 30-as évek végén is. A paraszt- főiskolás egyetemi hallgatók körében már megjelenik a nép közül kikerült értelmiség tudatának a gondolata, mely ekkor még körvonalazatlan, eléggé misztikus volt. Abból indultak ki, hogy a népet - melyen akkor ők elsősorban a parasztságot értették - a soraiból kikerült értelmiség elárulta, olyan értelmiségre van tehát szüksége, mely hű marad hozzá, segíti társadalmi felemelkedését. A negyvenes évek közepére többségükben már felismerték a két alapvető osztály - a munkásság és a parasztság - azonos érdekét és ezért a munkásság szocialista mozgalmán belül képzelték el a parasztság szervezését, ehhez olyan diákság tömörítését, mely vállalja e feladatot. A háború utolsó éveiben közülük már sokan részt vettek az illegális mozgalomban, mint kommunista értelmiségiek vagy azok küzdőtársai szervezték az ifjúság népfront-összefogását. A háború befejezése után tartott konferenciájukon nyomban kinyilvánították, hogy a dolgozó osztályok törekvéseivel azonosítják magukat. A bekövetkezett történelmi változás hatására sokan úgy vélték,hogy az őket eddig összefogó Győrffy kollégiumra már nincs szükség, de ezt a nézetet elvetették és úgy határoztak, hogy
