Gábris József: Emlékek és tanulságok. Az esztergomi népi kollégium története - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 7. (1986)
- 34 pénz a legmagasabb fokú társadalomban? Voltak, akik rendszert dolgoztak ki az anyagi javak általuk elképzelt legtökéletesebb elosztási módjáról stb. A mindennapi életet a nyíltság, a kritika, az önkritika bátor alkalmazása jellemezte. Teljesen újszerű és a kívülállók számára hihetetlen volt, hogy a szókimondó, a hibát feltáró, vagy a társak véleményével esetleg nem azonos nézeteket valló tanulónak soha semmi bántódása nem eshetett. Egyike lett volna a legnagyobb véteknek, ha valaki "visszaütött" volna az őfért bírálat vagy a nézeteivel nem egyező vélemény hangoztatása miatt. Nagy magabiztosságot, jellemformálást, a felelősségtudat fokozott kialakítását jelentette a kölcsönös véleménynyilvánítás jogosságának, sőt kötelességének a tudata. A kritika - önkritika alkalmazása különösen az első időkben volt rendszeres. Egy-egy alkalommal az egész kollégiumi tagság előtt mondott munkájáról, magatartásáról az egyén véleményt, és mondották el vele kapcsolatos véleményüket a mindent kritikus szemmel figyelő társak. Ilyenkor egy-egy személy viselkedésének, munkájának megítélése gyakran heves vitát váltott ki, melyből mindenki tanult. A hét szinte valamennyi napjára esett valamilyen program. Gyakoriak voltak a színdarabpróbák, melyeken a környező településeken adandó műsorra készültek fel. Sok időt vett el a már említett faliújság- rajzolás, a cikkírás is. Az éneklés szinte hozzá tartozott a kollégium mindennapi életéhez. Az akkor újként jelentkező és gyorsan terjedő mozgalmi dalokat (régi népdalokat) mind megtanulták és a kollégiumi estek kezdete előtt, befejezése után, a csoportos vidéki utazás alkalmával állandóan énekelték. Az iskolatársak a kollégistáktól ismerték meg azokat a dalokat, melyek beleillettek a kor politikai arculatába, amelyeknek terjesztését feladatuknak tekintették. Gyakran olvasható az ilyen naplórészlet: "Vacsora után rövid éneklés, majd szövetkezeti gyűlés."
