Gábris József: Emlékek és tanulságok. Az esztergomi népi kollégium története - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 7. (1986)
- 18 4. A kollégium vezetői és lakói első elhelyezésüket ideiglenesnek tekintették. A meglévőnél jobbat, kulturáltabb körülményeket és főleg nagyobb épületet akartak, mert a tagság létszámát emelni szerették volna. Tudták, hogy még sok munkás és paraszt- fiatal szorul segítésre, kollégiumi ellátásra, mindent elkövettek tehát annak'érdekében, hogy a helyzeten változtassanak, hogy még több fiatalt soraik közé fogadhassanak. A volt tiszti üdülő épülete a háború u- tán elhagyott, gazdátlan volt, egy része romokban hevert. A kollégisták úgy vélték, hogy - különös tekintettel nagy kertjére - megfelelne céljaiknak. Igaz, hogy rendbehozatalához pénzre volt szükség, de bíztak annak előteremtésében. Megkeresték tehát a város vezetőségét - amely akkor az épülettel rendelkezett - és kérték annak rendelkezésükre bocsátását. Az első kollégiumi év záróünnepélyén - 1947. június 22-én - a kollégium igazgatója a tagság és a vendégek előtt ismertette a küzdelmekkel telt egy év történetét és eredményeit. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a város átengedi a kollégium céljaira a volt tiszti üdülőt, és így a^ elkövetkező időben legalább 100 fiatal lakhat, tanulhat a kollégiumban. (Jelenleg a Rózsa Ferenc és a Somogyi Béla utcák által határolt lakótelep.) Kérésük meghallgatásra talált. A város képviselőtestülete 1947. július 1-én határozatot hozott az ügyben. E szerint a képviselőtestület • "a Vak Bottyán Népi Kollégium igazgatósága kérelmének helyt ad, és a város tulajdonát képező volt tiszti üdülő épületének parancsnoki lakását és az előtte lévő romos konyhaépületet a szerződés megkötése előtt tartandó helyszíni eljárás során kijelölendő területtel együtt 20 évre évi 2 forint tula jaon jog elismerési díj befizetése mellett használatra átengedi. Feltétlenül kiköti a képviselőtestület, hogy a népi kollégium köteles ajánlatának
