Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)

Dr. Zádon János.

21

selésszerü férfiú iránt, kiben — mint mondá — „népünk vezérét, törvényszerzőjét, prófétáját és hogy a jövendő századok nyelvén beszéljek, martyrját siratja,“ a kivel „hogy valódi vértanú legyen, évtizedig birkózott a halál, lelkét darabonként tördelte szét.“ Lelkesen szól a beszéd Széchényi nagy tetteiről, halhatatlan érdemeiről és gyújtó szavakban hívja fel a hallgatókat — „járjanak a legnagyobb magyar nyomdokain; éljenek, haljanak a hazáért; igyekezzenek a nemzetiség sz. ügyét — életünk feltételét — virágzásra emelni, hogy boldogság áradjon szét a zaklatott hon határain ! “

A megelőző évben szintén nyomatott Zádori nehány szónoklatot. így kiadta azon három beszédet, melyet 1859-ben a mátra-verebélyi sz. kúthoz vezetett bucsujárás alkalmával mondott; továbbá az ereklyék tiszteletét tárgyaló azon magvas beszédet, melyet 1859. aug- 20. sz. Feliczián tiszteletére mondott Balassa-Gyarmathon, hol a plébánia-templomban a szentnek teste őriztetik.1

Azonban nem foglalkozott Zádori ez idő körül kizárólagosan az egyházszónoklati irodalommal, hanem mig a hittudományok különböző szakait nagy szorgalommal művelte, pihenést nem ismerő munkássága, mint azt érintett jegyzetei is mutatják, kiterjedt a profán tudományokra, a nyelvekre, sőt a szépirodalomra is és tanulmányainak gyümölcseit rendszerint közkincscsé tette.

így nyerte tőle az irodalom káplánkodása idejéből

1 Midőn sz. Feliczián testét a múlt században megtalálták, XIII. Kelemen pápa b. Balassa Pál, a templom alapítójának kérelmére, a balassa- gyarmathi templomnak ajándékozta azt. Ünnepélyes átvitele a templomba 1759. aug. 20. történt. A fényes körmenetet Révay Pál máltai püspök vezette. Jelen volt 50 világi pap, 23 szerzetes és több ezer hivő. A rendkívüli ünnep össze volt kapcsolva a bérmálás szentségének kiosztásával. A plébánia évkönyvei szerint 3785-én részesültek akkor a bérmálás szentségében.