Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)
ELŐSZÓ. A magyar egyházirodalom korunkban egyik legtevékenyebb munkásának életét vázolják e sorok. Keletkezésűk indoka az őszinte tisztelet és kegyelet, melylyel magát Zádori, a munkásság és jellem e ritka példányképe iránt minden nemesebb kebel eltelve érezi, mely nevét környezi, emlékét feledhet- lenné teszi. Czéljok egyedül — megnehezíteni némileg a feledés szellemének azon munkáját, melylyel elég kíméletlen nem ritkán a legdicsöbb neveket is sötét birodalmának kifürkészhetlen rejtekeibe temetni. Meg akartuk őrizni e nemes élet fényét, melynél a késő utókor nem egy körülmény folytán szintén gyújthat majd „uj szövétneket,“ azért is, mivel számos tanúságot nyújt arra nézve, mily tettekre képes a lélek, ha a fensőbb erkölcsi rend magasztos elvei által magát megtisztittatni engedé. Zádori élete u. i. fényesen bizonyítja, hogy igaza van Cicerónak, midőn mondja: „Ha a lélek mi sejtelemmel sem bírna a jövőre nézve és ha körül tudná zárni gondolatait a földi lét tartamának határaival: bizonyára nem emésztené magát annyi munkával, nem engedné a gondok és virrasztások által elrabol- tatni nyugalmát, nem bocsátkoznék annyiszor élethalálra menő küzdelmekbe.“ (Archias védelmére tartott beszéd.)
