Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)
48 Dr. Zddori János. vőjét, kijelelvén számára a nyugat-európai műveltség ösvényét, biztosította: a legrégibb időktől fogva mindig kegyeletesen ünnepié a hálás magyar.1 Különösen fényes azonban a sz. István-napi ünnepély Mária Terézia korától fogva, ki a sz. király épségének teljes díszében megmaradt jobb kezét 1770-ben Ragu- zából visszaszerezte, a budai kir. palota kápolnájában elhelyeztette és a sz. király tiszteletére Budán évenként aug. 20-án megtartandó fényes ünnepélyt rendelt. E kegyeletes nemzeti ünnep alkalmával az ország legjelesebb szónokai bízatnak meg az ünnepi sz. beszéddel. Zádori 1869-ben részesült e kitüntető megbízatásban. E beszédek rendszerint kinyomatnak. Megjelent Zádori beszéde is. Emelkedett, nemes, hazafias érzelmektől átlengett, a szellemesség tüzes szikráival gyújtó beszéd az. Thémája nagyon időszerű és igy kettős érdekű volt. Zádori be akarta bizonyítani, hogy: „Csak ott lép életbe a kötelességek teljesítésének versenye, a hol biztos a jogok egyensúlya. “ Mint e néhány szó elég világosan mutatja, az egyház és állam joghatárairól szóló azon keresztény igazság társadalmi alkalmazását fejtegeti a beszéd, a melylyel az idő szerint sokat foglalkoztak hazánkban, különfélekép magyarázták, meg nem gondolva azt, hogy mint a szónok megjegyzi, „annak félszeg értelmezésével legtöbbet árthatni.“ Megállapítván és bevitatván az egyedüli helyes és üdvös viszonyt, mely az egyház és az állam között létezhetik: lelkes hazafisága a következő szavakra nyitja ajkait: „Nem féltem a kath. egyházat, nem csupán az irántai buzgalom beszéltet, hanem szólásra késztet a magyar haza üdve, melyben annyi mindenféle jog védelmet, ótalmat kiván... Féltem a magyar hazát, mely annyi elemet, oly sokféle érdeket foglal magában, hogy ha bölcseséggel meg nem állapittatik 1 Lonovics József. Népszerű egyházi archaeologia. Pest. 1865. 1. köt. 366., 367. lap.
