Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)
42 Dr. Zádori János. és a magyar kormány jóváhagyása mellett egy „irodalmi egyletet“ hozott létre, melynek feladata leen- dett: „a müveit hazai közönségnek felvilágosítása és épülésére igaz katholikus és hazafiui szellemben korkérdéseket fejtegető röpiratokat és a nép számára ismeretterjesztő és mulatva-oktató füzeteket kiállítani és terjeszteni.“1 Felesleges bizonyára megjegyeznünk, hogy Zá- dorinál lelkes viszhangra talált a dicső eszme, mely — fájdalom — csak rövid időn át szolgáltatott érveket a mellett, hogy tetteket gyümölcsöző erővel rendelkezik. Irodalmi munkásságát illetőleg nem ismervén Zádori sem pihenést, sem akadályokat: daczára annak, hogy fentebb érintett munkái eléggé igénybe vették idejét, az irodalmi egylet czéljaira is készen állott gyors egymásutánban két munka. Az egyik „ Jézus Krisztus a történelemben“ Lacordaire nyomán, mely 1868-ban jelent meg. Midőn a hatvanas évek elején a hírhedt Renan, vagy mint magasztalói mondják, „a határtalan ismeretekkel biró, emelkedett gondolkozásu tudós, kiben annyi a költészet, amennyi az erő és tudomány“1 közrebocsátotta „Jézus élete“ czimü munkáját, mely a XIX. század hitetlenségének tagadhatlanul leghatározottabb és legcsalárdabb kifejezése, de mélyebben vizsgálva, nem más, mint „az ellenmondások és össze nem függő dolgok zűrzavara; az örökös tév- okoskodás, alaptalan állítások, hasztalan tagadások, előzmények nélküli következtetések, ok nélküli con- jecturák, valószínűtlen költemények, módszer nélküli vitatkozás és törvény nélküli Ítészét szörnyű vegyü- léke“ : európaszerte hatalmas ellentmondásokkal, szétzúzó czáfolatokkal találkozott. Katholikus részről mindenfelé a legnagyobb buzgalommal törekedtek arra, hogy a híveket Renan érintett munkájának mérge 1 Revue des deux Mondes. 1863. Augusztusi füzet.
