Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)
34 Dr. Zddori János. hivatásának betöltése, mint tudományszakának művelése körül, mint Zádori, kinek élénk kötelességérzete éber őr gyanánt figyelt mindig életmódjára, folytonos tevékenységre sarkalta, mindig a munka izgatottságában tartotta és tüzelte arra, hogy működését minél sikeresebbé, üdvösebbé tenni iparkodjék. Kezdetben ugyan nem kis önküzdelmébe került, megbarátkozni helyzetével. „Én még mindig töröm magam, irja Esztergomból tanárkodása első évében Pór Antalnak, hogy az uj körülményekbe beüljem . . . Hja barátom, megvénültem ; az öreg csont nehezebben hajlik.“ Azonban könnyebb lelkülete és Istenbe helyezett nagy bizalma mindig fentartá a Horácz által ajánlott állandóan egyenlő, nyugodt kedélyállapotban. Követte Euripides intelmét, mely szerint: „Mindenekelőtt tudni kell, hogy nem szabad a kedvezőtlen esélyek miatt csüggedni.“ Hasonlított a bölcshöz, kiről Virág B. éneklé:1 «A bölcs magában bizik; az ellene Felkelt szerencsét, mint valamely kemény Szirt a haboknak csapkodásit Érzi, de férfiasán megállja.» Hü maradt életelvéhez, melyet kevéssel a nö- veldéböl történt kilépése után állapított meg magának és a következő szavakkal jegyzett fel naplójában: „1855. január 27. Az embernek örökké kell szenvednie, ez az én életmaximám. Tökéletes megelégedés után nem sohajtozom tehát, mert ez lehetetlen. E gondolat tanít békével tűrni minden bajt és ez az, mi állapotom a lehető legjobbra magasítja.“ E megnyugvása és lemondásra kész lelkülete most is jelentékenyen megkönnyítette helyzetét, tul- emelte őt a nehézségeken és biztositá számára a 1 Poétái munkái. Kiadta Toldy Ferencz. III. kiadás. 33. lap.
