Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)

32

Dr. Zddori János.

ternativa felett, melyre legmerészebb álmaiban sem gondolhatott. Heves küzdelem fogta el lelkét. Egyrészről ostromolta az erős vágy, oly állást foglalhatni el a fővárosban, mely irodalmi törekvéseire nézve a lehető legkedvezőbbnek ígérkezett, másrészről megadásra, fegyverletétre szólította a főpásztora iránt tartozó engedelmesség és hódolat, mely szigorúan egyházias gondolkozása és jelleme mellett erősen kidomborodott volt lelkében.

Feszült kíváncsisággal várták pártolói elhatáro- zását és ismervén a főváros iránti különös vonzódását, valamint hőén óhajtván őt az igazgatói állásban látni, nem kis meglepetéssel hallották a fiúi bizalomról és önodaadásról tanúskodó ama nyilatkozatát, mely szerint parancsnak akarja tekinteni főpásztora óhaját; meg voltak lepetve, midőn Zádori ajkairól azon szavak lebbentek el, melyekkel — mint e tényt a nagygyűlés ékes tollú jegyzője Sujánszky Antal, p. praelatus, akkor pest-józsefvárosi prépostlelkész a gyűlés jegyzőkönyvében megörökítette : — „főmagas- ságu főpásztorának ezen atyai kegyességétől mélyen meghatva, örömtől sugárzó arczczal oda nyilatkozott, hogy azon ragyogó dicskört, melyet magasztos erényei és érdemei tisztes homloka köré fontak, Esztergomban szemlélni és azok fényétől mintegy elborittatni óhajtván, inkább a hittanárságért esedezik.“1

Zádori nemes jellemének egyik legszebb vonása — az egyenes őszinteség, fényesen kitűnt ez alkalommal is. Jóllehet nem tagadható és nem is tagadó, hogy az érintett állás elnyerése egyik legforróbb kívánságát képezte, mindazáltal nem habozott nyíltan tanúságot tenni azon tiszteletről, hódolatról és engedelmességről, mely főpásztora iránt szivében élt és a melynek egyéni érdekeit és vágyait kész volt bármikor férfias határozottsággal alárendelni. Bizo1 Idők Tanúja. 1864. év 97. szám.