Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)
30 Dr. Zádori János. A bibornok a nagygyűlést rövid, komoly beszéddel nyitotta meg, mely teljesen megfelelt a nyomott hangulatnak, hűen visszatükrözteté az ügyek oly állását, mely higgadt, megfontolt, óvatos fellépést igényelt. Beszélt a társulat czéljáról, eszközeiről, eddigi működéséről és sikereiről. Érintve aztán „a hiányokat és hibákat“, melyek „a társulat belszervezetében és ügykezelésében“ előtűntek, a keresztény szeretet és nemes feledés nagy elveit ajánlotta gyógyító balzsam gyanánt. „Ha — úgymond a bibornok — idő folytával a társulat belszervezésében és ügykezelésében hiányok és hibák csúsztak be, fontoljuk meg, hogy nincs a nap alatt tökéletesség; fontoljuk meg különösen, hogy minden kezdet nehéz és hiányos. Ne keressünk azért a hiányok- és hibákban rossz akaratot, hanem fedjük el azokat inkább a szeretet kegyességével, palástjával és okulva a múlton, czélszerü határozatokban keressünk módot, hogy a mi tökéletlen és hiányos, azt tökéletesítsük; keressünk módot, hogy az eltéréseknek, önkénynek, szabálytalan kezelésnek sikeressen gátat vessünk. Nem is lehetne hibásabb lépést tenni, mint az egyes félrelépéseket (ha mégis léteznek) elősorolván, a kedélyeket felizgatni és a szeretetnek eme társulatában, a keresztény szeretet legnagyobb törvényéről megfelejtkezni. Fides, spes, charitas. Tria haec, major autem horum est chari- tas!1 Én, kinek lelkiismeretes kötelessége minden jóban példával előre menni, e társulat minden tagjának kész vagyok teljes hajlammal és örömmel ba- * * ügyeket is a legnagyobb könnyűséggel és ritka tapintattal elintéznie, akként adja az Ur, hogy Eminentiád közreműködése szerencsésen visszahódítsa azon katholikus intézet számára, melynek ügye ma tárgyalás alá kerül, az édes békét, a kedélyek egységét és a keresztény név legfényesebb dicsőségét.» — «Idők Tanúja.» 1864. év 92. szám. * «A hit, remény, szeretet. E három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.» I. Kor. XIII. 13.
