Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)
2Ó Dr. Zádori János. szeretettel függött a szellemi élet központján — a fővároson. Mily élénken foglalkoztatta lelkét azon óhaj és törekvés, hogy magát lehetőleg egyedül az irodalmi tevékenységnek szentelje, mutatja azon magatartása is, melylyel szerényen kitért egy oly előkelő és szép jövővel kecsegtető állás elől, melynek hivatalos teendői mellett irodalmi munkásságra nem sok időt remélhetett. Scitovszky bibornok u. i. figyelembe véve tehetségeit, a lelkészkedés terén kifejtett példás tevékenységét és önfeledett szorgalmát, mint főszent- széki jegyzőt udvarában akarta őt alkalmazni. A főpásztori kegy ily nyilvánulása jótékonyan hatott ugyan lelkére, de annak elfogadására nem tudta magát elhatározni. Megmaradt tehát szerény segédlelkészi állásában és az isteni Gondviselésre bízván sorsát, nyugodtan folytatta munkásságát. Egyelőre kerülni látszott most szerény lakát a remény, hogy megvalósuljon legfőbb vágyódása.1 Azonban nemsokára annál gazdagabban hullottak ablakára az óhajtott változás hajnalának biztató sugarai. Megérkezett az 1864. év, mely életében határozott fordulópontot képez. Meghittebb barátai isfnervén azon forró óhaját, melylyel a fővárosba vágyódott és átlátván, hogy 1 Naplójának egy feljegyzéséből következtetve, a hatvanas évek elején lépéseket tehetett valami állás elnyerése érdekében. De mint következő szavai mutatják, sikertelenül. «1861. január 16. Gondold el, hogy az Istennek nincs oly nagy szüksége reád, azért ne hidd magad oly végtelenül fontosnak. Hogy is mer beszélni egy kis malter a nagy négyszög-kövekkel? Ha nem is ragadsz a falra és ott heversz a földön és akadályozod nőni a csalánt, elégedjél meg evvel is . . . A hely, a mit betölteni vágytál, nem bírva a szükséges erővel, majd betöltetik különbekkel, kiket t. i. Isten oda szánt . . • Megnyugszom . . . Ott kell nekem dolgoznom, a hova mutatnak onnan felülről!» Vájjon, hol volt a hely, a mit betölteni vágyott; mily állás volt az, melyet elnyerni óhajtott, nem említi. Ez irányban tett kérdezősködéseim által sem sikerült megtudnom a tényálladélcot. Mire vonatkozhatott tehát fentebbi óhaja, ismeretlen előttem.
