Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)
IO Dr. Zádori János. halaszthatlan reformok törvénybe iktatásával hazánkat a müveit nemzetek színvonalára emelte. Nem állítjuk azt, hogy Zádori a nagyfontosságu reformok szükségességét teljesen átértve, azok jelentőségét élesen belátva, mintegy meggyőződésből érdeklődött az or- szággyülés tárgyalásai iránt. De bizonyos az, hogy hazafias lelkesedése, mely ifjúi kebelét egészen eltöl- tötte, nem hagyta őt közönyösen azon események fejlődésénél, a melyekről, ha jelentőségöket talán nem is látta át egészen világosan, homályosan mégis sejtette, hogy szeretett hazájának emelkedésére, jólétének előmozdítására fognak szolgálni. Mohó vágygyal nézett mindig az akkor elég gyér hírlapok érkezése elé és gyújtó tűzzel olvasta fel azokat társai között.1 Mellékfoglalkozásai mellett azonban sohasem feledkezett meg szoros kötelességeiről, sőt inkább nagy szorgalommal ügyekezett azokat teljesíteni. Ritka iparkodása meg is termé gyümölcseit. Kitűnő eredmén)^- nyel végezte el Nagyszombatban a gimnázium két felsőbb osztályát és érdemesnek találtatott arra, hogy a hittani tudományok hallgatására Bécsbe, a hires Pázmány-intézetbe küldessék. Komoly gondolkozásu fiatal ember lévén, azon határozott feltétellel kezdett pályájának szaktanulmányaihoz, hogy azok terén minél nagyobb előmenetelt tegyen, magának minél gazdagabb és alaposabb ismereteket szerezzen. E feltételét hűen meg is tar- tOtt^TA' négy évet u. i., melyet 1851 — 1854-ig a birodalmi székváros falai között töltött, szakadat- t lan munkásság foglalta el. \ Hittani tanulmányain kívül nagy szorgalommal V, 1 Ft. Gabriely János nyergesujfalusi lelkész ur volt szives ez adatok- ról érf^tern^' leinek is van szerencsém ezennel forró köszönetemet nyilváni- tani. — Mily hazafias lelkesedés töltötte el már ekkor Zádorit, bizonyíthatja következő tette is, melyet a fentisztelt lelkész ur e szavakkal ir le: «A forradalom alatt egy Ízben Pesten meglátogatott és hazafiui kegyelete a történetileg nevezetes Rákos iránt oly nagy volt, hogy egy e czélra nővérem által készített vánkoskában néhány maroknyi port vitt magával Rákos mezejéről.»
