Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)

4

Dr. Zádori János.

tanulságok sugaraival, a melyek mig tevékenységre ösztönöznek, a rendelkezésünkre álló időnek szorgo- sabb használatára serkentenek, nem kis világosságot öntenek értelmünk homályos rejtekeibe, erőt, bátorítást és reményt lövelnek csüggeteg sziveinkbe.

„Hálát adunk neked oh halál, a felvilágosításért, kiált fel azértis Bossuet gyönyörű halotti beszédeinek egyikében, melyet tudatlanságunknak nyújtasz! Egyedül te győzesz meg semmiségünkről, egyedül te tanítasz méltóságunk felismerésére. Te tanítasz meg a szemeinket önismeretre nyitó ama két igazságra: hogy semmi az ember, a mennyiben véges— és kifejezhetlen méltósága, a mennyiben az örökkévalóságra van hivatva. “

Azonban tekintsük bár a halált egy uj, boldogabb élet nyitányának; tekintsük bár azon hatalmas közvetítőnek, mely az élet visszásságait kiegyenlíti, keserűségeit megédesíti, fájdalmait megszünteti; lebegjen bár szemeink előtt mint a béke szelíd angyala, az óhajtott nyugalom megérkezését hirdetve; üdvözöljük bár mennyei szabaditó gyanánt, mert leemeli görnyedező villáinkról a földi lét szenvedéseinek súlyát és terheit: mindazáltal lehetetlen, hogy benső fájdalom ne marczangolja a szivet, keserű bánat ne töltse el a keblet, fájó könyeket ne hullassanak a szemek, mély szomorúság ne uralja egész valónkat akkor, ha gondolataink azon veszteségen nyugosznak, melyet a halál izmos karjain visszaidézhet - lenül elragadott lény örökös távozása által szenvedőnk!

Az egész emberiséggel közös a mindenség fen- állásának beláthatlan határáig terjedő ezen elválás fájdalma és éppen e fájdalom az, mi a természet változhatlan törvényének uralmát a hátramaradottakra nézve oly nehézzé, csaknem elviselhetlenné teszi, főleg ha a gyászeset —- mint az a boldogulttal történt — egészen váratlanul következik be, mint a pillanat alatt támadt vihar leteriti a százados tölgyet;