Weisz Márton: Besze János életrajza (1936)
BESZE JÁNOS ÉLETRAJZA. 257 Itt-ott gúnyos, semmi jót nem ígérő hangok kísérik a városban járó zsidókat. Fenn Szenttamáson, a gettóban pedig dermedtszívű zsidók figyelik az eseményeket, a fenyegető öklöket. S történt aznap, mikor az est ráborult a városra, a felizgatott nép százával lepte el a Szenttamásra vezető utcákat. Ezer torok ordította újból, meg újból: «Halál a zsidókra! Pusztuljon a zsidó!» Ezer fenyegető ököl emelkedett a magasba s a szemekben a vad rombolás, gyilkolás vágya izzott. Már elérték az első zsidólakta házakat, már bontják a kerítést, döngetik az ajtókat. A zsidók házai elsötétednek. Az anyák néma sikon- gással ölelik magukhoz gyermekeiket, az apák pedig magukra öltik a taliszt, felveszik a tefilint s a mártírok vérző leikével suttogják : «Ósámnu ... bógádnu .. .» Egyszerre egy férfiú áll a fékevesztett tömeg elé s a vad zene-bonát túlharsogva kiáltja : «Csak holttestemen keresztül!» A tömeg megtorpan. Dermedt csend. Az öklök leereszkednek. S a rombolni, gyilkolni vágyó tömeg meg- szégyenülten áll az esztergomi nemzeti mozgalmak vezéralakja, a nép bálványa, a nemzetőrség parancsnoka : Besze János esztergomi ügyvéd előtt. Nincs is szükség a Besze János által alarmírozott s futólépésben érkező katonaság közbelépésére. Ki-ki csendesen, szégyenpírral arcában, tér vissza hajlékába. A zsidó házakban pedig egy-egy könnyes ima tör elő a keblekből : «Van Isten az égben!» Így történt ez a március 31 -érői április elsejére virradó
