Weisz Márton: Besze János életrajza (1936)

BESZE JÁNOS ÉLETRAJZA.

355

palotákban éppúgy, mint a szentgyörgymezei zsellérkunyhókban, avagy a szenttamási zsidó házakban.

Egyik a másiknak adja a szót: «Állj be, pajtás, katonának !» s a nemzetőrség nó', nő napról-napra. Ráhúzzák a piros mundért minden fegyverképes férfiúra. Nem kérdik, hol születtél. Kunyhóban-e vagy palotában? Nem kérdik, mi a vallásod? Csak egyet néznek, hogy ég-e a szemedben a hazaszeretet lángja s ha ég, akkor már méltó vagy a kardra, méltó vagy arra, hogy Kossuth katonája légy és meghalj a hazáért.

Esztergomban 10 nap alatt 1278 ember állott fegyverben. 1278, hazájáért meghalni kész, bátor harcost adott az ideiglenesen egyesített négy városrész. Volt közöttük mindenrendű és rangú polgár. Vallásra nézve is megoszlottak. Túlnyomórészt a város vallásbeli állapotának megfelelően katolikusok voltak, de volt köztük református és szép számban zsidó is.

Zsidó nemzetőrök!' Miért álltak be a zsidók a'sorba? Miért? — kérdik egyesek s kérdik százan.

Könnyű a felelet. Mert a zsidó szívekben is visszhangot vert a szabadság, egyenlőség, testvériség gondolata. Mert az évszázados törvényenkívüliség megszűnését, vallásuk szabad gyakorlatát ígérték nekik és várták az új mozgalomtól.

Mentek a zsidó honvédek azért, mert az évszázados közös sors testvérré forrasztotta a keresztény magyart és a zsidó magyart, és mikor megharsant a szabadság riadója, akkor az 1278 nemzetőr valláskülönbség nélkül sietett a piros-fehér-zöld zászló alá.

De még nem indulhattak, még nem érkezett el az idő, még várni kellett. Teltek a napok, a hetek s harcra-