Zolnay László: Az esztergomi vár. A Bazilika, a Vármúzeum és a Főszékesegyházi Kincstár leírásával (1960)

-81Lesztett állapotban a várásatások sokezres tömegű kőanyaga tárol. E középkori pincéből egy sziklapincébe is lejuthatunk, a- aely egykoron alkalmasint borok tárolását szolgálta. A pincék szintje észak felé messze folytatódik, egyik, le nem fedett részén a pilisszentlélek! pálos kolostor kőanyagát hordták össze.

A Vármúzeum barokkori földszintjéről kilépőben egy kis - néretü teremben azokat az emlékeket gyűjtötték össze, amelyek a régi Szent Adalbert templom egykori hires diszkapujából megma - radtak. A helység központjában a diszkapunak, a Porta speciosa- nak kicsinyített mását látjuk.Ezt, egy XVIII. századi festmény s néhány megmaradt kőemlék alapján Dex-Dég kerenc festőművész - restaurátor állította össze, 1938-ban. Sajnos, a XII. század - régi diszkapu páratlan, szépségéről alig néhány, súlyosan ron - gált töredék tanúskodik. Megmaradt az egyik kapu-őrző oroszlán torzója, a kapuhomlokzat egyik sas-szobrának töredéke s a kapu oldalsó képmezéjének egyik pompás faragású fej-reliefje. A belső díszítményekből néhány kisebb oszlopfő s az érseki trón, im- srusztált egyik karfája maradt meg.

A Porta speciosa ivmezejének megsemmisült ábrázolása - íz egykorú festmény szerint - I. István király országfelajánlását jelenítette meg; a jelenet alatt , vára előtt III. Béla király, főtemploma előtt Jób érsek - a főtemplom XII. századvégi íelyreállitója - térdel. A diszkapu faragástechnikája bizáncias jellegű. Az Árpádok korának magyar építészei és kőfaragói már , ünt látjuk, bőségesen használják a gerecsei vörösmárványt. A :őfaragók vörösmárvány alapba illesztik bele az egyes alakoknak sásszinü kőanyagból kifaragott reliefjeit s ezzel páratlanul é-