Zolnay László: Az esztergomi vár. A Bazilika, a Vármúzeum és a Főszékesegyházi Kincstár leírásával (1960)

-35ba költözött át.

k törökkori pusztulásról, a régészeti leletek »ellett, a portai követek napiéi s maguk a török történetírók is beszámoltak. A Szent Adalbert bazilikát török dzsámivá alakították át , minekután "bemenvén a várba a templomokban álló bálványokat le» döntötték, a hitetlenség és tévelygés emlékeit megsemmisítették, a művészi bálványokat, a csodálatos festmónyékkel agyütt össze - törték", - mint ezt a szemtanú, Dselálzáde török történetíró , 1545-ban feljegyezte. Még az 1543. évi, rövid ideig tartó ostromnál is súlyosabb károkat okoztak a várban az 1595-95. évi ostrom ágyúi. A tüzérségi technika fejlődésével a Vár déli szirtjére a keresztény ostromlók tüzérei immár könnyűszerrel belőtték Iöts - geiket s rommá verették ezekkel a Várhegy déli részén álló palota Fehértornyát, a Dunára néző Vitéz-féle dísztermet, a déli i- rányba tekintő bástyákat, a Szent Adalbert templom déli-délnyugati része it, sőt, mint azt 1957. évi ásatásunk bizonyította, elpusztították a Vár épzaki oldalán állt régi érseki kastély dunai homlokzatát is.

Hosszú ostrom után 1595-ben végre az egyesült keresztény haderők kezére került a vár s tíz évig maradt szabad. A vár felsza - baditása után Pálffy Miklós, a törökverő főkapitány nagy erényei fogott a vár helyreállításához és modernizáláséhoz. A kamara há - romezer embert és számottevő pénzösszeget bocsátott rendelkezésére, sőt maga Pálffy is 50.000 arannyal járult a munkálatokhoz. E- zeknek az építkezéseknek során töltötték be épülettörmelékkel a Vár déli palotájának középkori lakót.ermeit és a várkápolnát, amelyeket egészen az 1934— 3Ő. évi ásatásokig föld takart. A leirások