Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
pFellendülés. Az 1857. évet követő időszak történetének fonalát újból felvéve az imént emlitett év kedvező kilátásai után 1858-ban az üzlet körében még határozottabb lend ölet mutatkozott. Lélektanilag meg nem fejtett, de a tapasztalat által eléggé igazolt tény, hogy midőn országok, nemzetek óhaja egy ezél felé irányul, a kívánalmak ilyetén össz- pontosulásában oly erő rejlik, mely egyesek tetterejét minden irányban fokozza, az önbizalmat növeli. Az 1858. évre vezethetők vissza az önállóság és az alkotmány visszaállítása iránt nyilvánult nemzeti akarat összpontosulásának első jelenségei. És e jelenségek a társadalom minden rétegében uj életet keltettek. Az ipar és kereskedelem felélénkült s ennek tudható be, hogy az 1858-iki üzleti év oly kedvezően zárult, miszerint az 1859. február 9-én Hóya Imre kir. tanácsos elnöklete alatti közgyűlés 4009 frt 20 kr. tiszta jövedelem felett rendelkezvén, 12 frt osztalékot adhatott. E közgyűlés alkalmazta először az átalakított alapszabályok azon határozmányát, mely szerint a tiszta jövedelemnek egy meghatározott része jótékony czélokra fordítandó. Ily jótékony czímnek tekintették a részvényesek igen helyesen egy nőnevelő-intézet felállítását, s ezért boldog emlékű Szeitovszky János bibornok herczeg- primás ő eininentiájának nagyúri bőkezűségéből létesített vízivárosi apáeza-zárdában berendezendő nőnevelő intézet javára 400 irtot ajánlottak fel alapítványként; mely adomány a bíboros egyházfőnél e részbeni köBa-CIÜ 64
