Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)

romi takarékpénztárnak magyar bankjegyekben adott kölcsön és öt évnél hosszabb időről elmaradt kamatai nagy részének leírása, mely eshetőségre bár a társulat ügyeit vezetők eleve már számíthattak, a váratlan végeredmény mégis oly helyzetbe hozta a még nem eléggé izmos intézetet, hogy összes tartalékainak feláldozása mellett a részvényesektől két éven át tőkéjök gyümölcsözését, az osztalékot, kénytelen volt megvonni.

Azonban mind eme éppen nem bizalom gerjesztő jelenségek mellett is, a társulat üzleti életében fokról- fokra nagyobb elevenség nyilvánult.

Az 1855. évi választmányi ülések elsején Deininger Ferencz igazgató azon sérelmes hatósági intézkedést panaszolja, hogy az 1853. és 1854. évi 2433 frt 44 kr. és 2658 frt 20 kr. üzleti tiszta jövedelem után 536 frt 18 kr. adó vettetett ki a társulatra, és hogy annak végrehajtás utján beszedése elrendeltetett.

Miután pedig e kiszabás az azon időszerinti körülmények közt felette terhesnek tűnt fel, e tárgyban a városi tanácshoz folyamodás intézhetni rendeltetett.

Mily eredménye volt a folyamodásnak, arról későbbi jegyzetek nem tanúskodnak, de feltehető, hogy tekintettel arra, miszerint az üzleti tiszta jövedelemnek 10 százai ókkal i megrovása akkoron még sem szabály zati- lag megállapítva nem volt, sem pedig az ily mérvű megadóztatás az állam szükségletei által indokoltnak nem mutatkozhatott, a fenórintett adókivetés is méltányos elintézést nyert.

Egy nagyobb üzleti műveletet jegyezhetni fel még

58