Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)

A pénz összehalmo- zódása ellen intézkedés.

Ezen óvintézkedés mellett ki kell emelnem azon kíméletes eljárást, melyet a társulat a kölcsönt vevők iránt tanusitott.

Előfordult ugyanis, hogy egy kölcsön magyar bankjegyekben lett leolvasva. Ezen bank- illetve állam- jegyeket azonban a kölcsönt felvevőtől a magánosak, valamint a közpénztárak elfogadni vonakodtak, miért is a kiadott pénzjegyek visszavétele és a kötvénynek az adós részére visszaadása azonnal elrendeltetett.

Korábban emlités történt már a takarékpénztár, valamint a városi hatóság azon kísérletéről, mely a forgalom eszközéül szolgáló bank-és államjegyek iránti bizalom helyreállítását czélozta.

E jóakaró kísérlet alkalmából forgalomba hozott ezüst- és egyéb fémpénzek eltűntek, a nélkül, hogy a papírpénz iránti bizalmat növelték volna; sőt annak elértéktelenedésére mutatott jelek vészjóslóan mindinkább előtérbe léptek.

Az 1849. évi márczius 27-én tartott választmányi ülésben bejelentetett, hogy bár betétek régebb idő óta el nem fogadtatnak, mégis 21204 frt 16 kr. gyűlt össze a pénztárban, mely összeget egyáltalában lehetetlen elhelyezni.

A pénztárnoki jelentés szerint e készletet 20515 frt névértékű magyar bankjegyek, továbbá 689 frt 16 kr. értékű német bankjegyek és ezüst- valamint rézpénz képezik.

Nehogy tehát e készlet még jobban felszaporodjék, elhatároztatott, miszerint visszafizetések kötvénybeli tartozásoknál csak 8 havi felmondás mellett, illetve a

40 —