Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
£9-*8 A takarékpénztár iránti érdeklődés emelésére, az ügykör terjesztésére, hatályos eszköznek bizonyult azon eljárás, mely szerint a társadalom kiválóbb egyénei az intézettel szorosabb összeköttetésbe hozattak. Ezt követve, a részvényesek mindazokat, kiknél a társulat irányábani érdeklődésnek jeleit feltételezhették, a választmányba beválaszták; és nem volt eset, hogy e figyelem a megválasztottak részéről a társulat szellemi és anyagi érdekeinek előmozditása körüli törekvésben viszonzásra ne talált volna. Az ilyetén eljárás egyik kedvező eredménye abban is nyilványult, hogy: a választmányi tagsági minőséget a részvényesek örömmel fogadott kitüntetésnek tekintették. Ily körülmények közt helyesnek és ildomosnak kelle tartani minden oly intézkedést, mely a társulat benső kötelékében állott tényezőkkel, az eddigi érdek- közösséget és szorosabb szövetséget fentartani czélozta. Midőn tehát a kereskedelmi törvény rendelkezéseinek megfelelő szervezet megállapittatott, a fennebbi tekinteteknél fogva, az igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjainak száma, a régebben volt választmány és szám- vizsgáló küldöttség tagjainak száma szerint alakittatott, mégis azon korlátozással, hogy az ügyvezetés legsarkalatosabb teendői, — mint fennebb már jeleztetett - az igazgató elnöklete alatti 4 tagú igazgató-tanács kezébe tétettek le. E szervezet az 1881. évi deczember 20-iki rend- kiviili közgyűlésben elfogadott módositványokkal oly változást szenvedett, hogy: az igazgató-választmány, k143-S ír T T
