Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
A takarékpénztárak alakulásaik első évében, huma- nisticus irányuknál fogva és akkoron, midőn létesítésük alapokait képező eszmék iránti érdeklődés melege a ténykedőket egyaránt lelkesítette, — és akkoron midőn a működés utjai úgyszólván még csak kijelö- lendők voltak, végre midőn a gyakorlatiasság annyi kérdése még megoldásra várt, — teljesen czélra vezetőnek mutatkozhatott a kormányzással egy nagyobb testületet, a sok tagból álló úgynevezett választmányt megbízni, már csak azért is, hogy a társulat iránti érdeklődés ily utón is ébren tartassék, terjesztessék. Ámde a későbbi viszonyok mindinkább megismertették a kereskedelmi forgalom fő éltető elemének a gyorsaságnak igényeit, — utaltak továbbá a vezetésben betartandó egységes irányra, s e körülmények létesítették a felelős igazgatói állást, s ugyanazok adtak okot az alapszabályok oly módosításaira, melyek az intézkedések súlypontját, a harmincz tagú választmány megbízásából működő igazgató tanácsba helyezők. E rendelkezések, nemcsak hogy a szükséges egyöntetűséget biztosították, de szültek oly eredményeket, létesítették azon alapokat, melyeken az intézet a nyugodtság érzetével folytathatá működését. Az utolsó két évtized keretét az imént mondottakban körvonalozva áttérek a belügyek és az egyes üzletágak részletes rajzára. e» 141
