Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
17 krra szaporodtak— 1854. évben 338,052 írt 4L krra szállottak alá. A második tizedben 400,289 frt 29 krról az 1862. évben elért legmagasabb összegre 858,502 frt 70 krra szöktek fel, és 1864. évvégén ismét 811,093 frt 94 krra csökkentek. A harmadik évtized kezdetével a 779,538 frt 87 kr. betéti főösszeg, 1873. évben 2.157,743 frt 17 krt, tehát oly rohamos gyarapodást tüntet fel, milyenhez hasonlót sem az előző, sem az utolsó két évtized föl nem mutathat; ez évtized utolsó esztendejében azonban mint az előző tizedeknél, e téren szintén apadás állott be. E tünetre nézve, 1864. évet illetőleg, az akkori rossz termés, 1874. évről pedig az akkoron volt pénzválság adja meg a magyarázatot; a többi időszakok e jelensége egyedül a véletlen alakulásában keresendő, a nélkül, hogy ebből valamely szabályt levonni lehetne, — ellenben világosan kitűnik a tény, hogy a takarékpénztáraknál, feltéve, miszerint a tiszta és óvatos kezelés iránt kételyek fel nem merülnek, a betétek állománya, — habár időközönként csökkenés is mutatkozik, — bármily irányú verseny mellett is fokról-fokra emelkedik. A vidéki takarékpénztárak betétjei állagának fejlődése sok tekintetben eltér a nagyobb városok és kereskedelmi központokban a tőkeképzés elősegéllésóre alakult intézetek medenczéjébe szivárgó pénzek felszaporodásától. Mert, mig ez utóbbi helyeken leginkább a kereskedelem és ipar czéljaira azonnal nem hasznosítható pénzerő keres ideiglenes elhelyezést, addig az ily pénzek Betétek alakulása. 103
