Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
Atisztviselök- nek a társulat által engedélyezhető hitelezésektől kizárása. egyesitő e család részére a legmesszebb menő hitel engedélyeztetett. Es ha e hitelezésre nézve valami megrovást érdemel, úgy ez csak az lehet, miszerint: egyrészről ez adós- sági kötelezettségek számszerű nyilvántartása nem a kellő gondossággal történt, másrészről pedig ugyanezen család egyes kötelezettségeinek biztosításául egyes társulati tisztviselők kezeskedése elfogadtatott. Az emlitett család nagyobb vállalatai, s különösen néhány nagyobb haszonbérlete, az 1863. és 1864. évek mostoha termései, valamint közvetlenül az aratás után szenvedett tűzkár folytán oly veszteségekkel jártak, hogy a családnak csődbe jutását okozták. Noha a beállott fizetési képtelenség előjeleinek feltűnésekor az igazgatóság az összesen 35,000 írtnál nagyobb összegű társulati követelések biztosítása iránt azonnal intézkedett, még sem volt elkerülhető, hogy ez adóssági ügy a társulatnak oly követelésévé ne fejlődjék, mely az akkori csődeljárás minden hátrányai hozzájárulásával, közel három évtizeden át, az elmaradott kamatok és a tőke egyrészének leírása által mint egy élősdi, az intézet fájának éltető nedvéből táplálkozott. E veszteséghez arányosítva, csekély mérvű kárpótlást nyújtott azon nyereség, mely a Meszes-féle csődtömegből az akkori hanyatló értékviszonyok mellett a takarékpénztár által árverésen olcsón megtartott ingatlanoknak szabadkézből történt eladásával eléretett. Ezen adóssági ügy tárgyalása szülte a választmánynak és a közgyűlésnek azon határozatait, melyek az intézet tisztviselőit és alkalmazottjait a társulat által □9—------------------------------------------------------------—— Oű 90
