Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása (1943)
11 tetve a szandzsákból befolyó jövedelem összege, továbbá hiányzik a defterdár aláírása és az illetékes kádi hitelesítési záradéka, amelyek ilyen összeírásoknak szabályos befejezései szoktak lenni. Lapszámozása európai számjegyekkel készült és újabb eredetű. II. AZ ESZTERGOMI SZANDZSÁK 1570. ÉVI ADQÖSSZETRÁSA. A török adóösszeírások első lapján az akkori szultán stilizáltan leírt neve és röviden megjelölt címe, a tugra áll. Az összeírásunk elején álló tugra szövege a következő : »Szelim kán, ibn-i szultán Szülejmán, muzaffer dájmá ('»Szelim kán, Szülejmán szultán fia, a mindig győzedelmes«). A tugrát követő lapon az illető szandzsák »törvénykönyve«: kánunja., azaz a szandzsákra vonatkozólag kibocsátott állandó érvényű közigazgatási rendeletek gyűjteménye szokott állni, amely, mint azt több kánun mondja, az adóösszeírások elején a kormány utasítására jegyeztetett fel, hogy »szükség esetén mindig kéznél legyen«. Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírásából a kánun hiányzik. A hiány pótlására e munka Függelékében közöljük a szandzsák egy más forrásból ismert kánunjának azon pontjait, amelyek mezőgazdasági vonat - kozásúak, és így összeírásunk anyagával összefüggnek s annak egyes pontjait megvilágítják. A kánun után az összeírások a szandzsák területén levő nagyobb birtokosokat és ezek jövedelmét szokták feltüntetni, úgymint a padisah, a bejlerbej, a szandzsákbej hász-birtokait és ezekből eredő jövedelmét, s esetleg megmondják, hogy az egyes birtokkategóriákból (hász-, ziámet-, timárbirtokból) a szandzsák területén hány találtatik. Ezek a felsorolások az adóösszeirásoknak nem szerves részei, hanem csak olyan adatok, amelyeknek feljegyzését a pénzügyi tisztviselők munkájuk megkönnyítése céljából célszeiűnek tartották. E bevezető szakasz után következik maga az adóösszeírás. Az adóösszeírásokat a pénzügyi tisztviselők nem állították ki mindig egységesen, ugyanazon módon. Béke idején, amikor az adatszerzéshez és az adatok összeállításának munkájához keUő idővel rendelkeztek, kötött forma szerint, szkémaszerűen jártak el. Ilyenkor faluról-falura haladva, felsorolták a családfőket és az egyes családokon belül élő felnőtt férfiakat, megadták a falu adóköteles házainak számát, a faluból befolyó jövedelem összegét, aztán ezt az egyes termelési ágak-
