Muzslai Zsitva Ágnes: Az esztergomi sajtó története a kezdetektől napjainkig 1828-2011. A város története a helyi sajtó tükrében - Városunk, múltunk 3. (2016)

cikkei a Pripjety mocsarak vidékéről, a partizánok elleni harcokról. 1944 nyarán orosz fogságba esett, ahonnan 1947-ben került haza. Családjától különvál- tan élt. Útja ismét Baranyába vezetett, egy kis faluba, Tekeresre, ahol kántortanítóként működött 1948 nyaráig, míg politikai múltja miatt elüldözték. Egy régi barátjához a jugoszláviai Szabadkára ment, ahol 1956-ig tartózkodott. Az 1956-os forradalom idején menekült Belgiumba, ahol Brüsszelben mint nevelő kapott állást. Itt élt 1961. március 7-én bekövetkezett haláláig.

1930-1938 közöt az Esztergom és Vidéke folyóirat szerkesztője, 1938-39-ben az Új Esztergom és az Esztergom folyóirat szerkesztője volt.

Végvári Vazul OFM (Székesfehérvár, 1929. szept. 2. - Esztergom, 2011. szept. 23.) - ferences szerzetes, író, költő.

Székesfehérvárott született 1929-ben, szülei nyolc gyermeke közül harmadikként. 1943-45 között a pécsi Hadapródiskola növendéke volt. A második világháború végén nyolc hónapig hadifogságban volt. Érettségi után, 1948-ban lépett be a ferences rendbe. Novícius éveit Gyöngyösön töltötte, a teológiát Esztergomban, a rend hittudományi főiskoláján végezte. 1953-ban Esztergomban szentelték pappá. Ezt követően prefektusként dolgozott az esztergomi internátusbán, ahol gyóntató, hitszónok, énekkarvezető, spirituális, kulturális programok szervezője, diákszínpadi rendező is volt. 1956 október-novemberében a szerzetesből előbújt a hadapród és a hazafi. A szabadságharcosok tábori lelkésze, katonai jellegű egy227