Muzslai Zsitva Ágnes: Az esztergomi sajtó története a kezdetektől napjainkig 1828-2011. A város története a helyi sajtó tükrében - Városunk, múltunk 3. (2016)
járások egész területét és Komárom város balparti részében fekvő székházát. Esztergom vármegye szintén elvesztette Duna balparti területeit, vagyis az egész párkányi járást. Magyar fennhatóság alatt megmaradt tehát a vármegye két járásából és egy rendezett tanácsú városából egy járás és egy rendezett tanácsú város, 48 községéből 23 község. A lakosság számát tekintve az 1900. évi népszámláláskor a vármegye népessége - Esztergom várost nem számítva - 87 651 fő volt, amelyhez hozzászámíthatjuk Esztergom város 19 268 fő lakosát. A területvesztés után a vármegye népessége 39 675 főre csökkent. Megmaradt a vármegye birtokában az Esztergomban lévő székház. A kormány és a nemzetgyűlés 1923-ban olyan törvényt hozott, amely szerint a csonka vármegyei hatóságokat a szomszédos vármegyékkel kell közigazgatásilag ideiglenesen egyesíteni. A törvény alapján megszüntették Komárom város önálló törvényhatósági jellegét és bekebelezték Komárom vármegyébe, majd létrejött a Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék elnevezéssel egyesített új vármegye. Az egyesített vármegye első közgyűlése 1923 decemberében Esztergomban volt, amelyről a Komárom vármegyei bizottsági tagok többsége távol maradt. így tiltakoztak az önállóság kényszerű megszüntetése miatt. Komá- rom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre ideiglenesen egyesített vármegyék főispánja dr. Huszár Aladár, alispán Palkovics László (Esztergom vm.), Esztergom polgármestere dr. Antony Béla, Komárom polgármestere dr. Alapy Gáspár lett. (Komárom és Esztergom 55
