Muzslai Zsitva Ágnes: Az esztergomi sajtó története a kezdetektől napjainkig 1828-2011. A város története a helyi sajtó tükrében - Városunk, múltunk 3. (2016)

túra összehangolásáról és kibékítéséről szólt. Ennek a szellemiségét Simor János, illetve Vaszary Kolos prímások idején vállalták a nyitottabb világnézetű, feltörekvő fiatal teológusok, papok. Prohászka Ottokár a hazai mozgalom egyik kidolgozójaként főleg az értelmiség megnyerésére törekedett. Ennek a szellemi irányzatnak volt a része az általa alapított Esztergom című hetilap, amelynek cikkeiben fejtette ki gondolatait a hazai politikai életről, bírálta a liberalizmust, és a keresztény demokratizmus szellemében foglalkozott a nép felemelkedésével. Szerinte szabad akkor lehet a nép, ha gazdasági függetlensége megvalósul. Néhány év után Keményffy Kálmán Dániel megromlott egészségi állapota miatt lemondott az Esztergom szerkesztéséről, és ezt Okányi Lajos vette át 1899-ben. Újabb váltás történt, és a lap szerkesztője 1902-től Csajka Ernő lett, mellette felelős szerkesztő Dvihally Géza. 1904-től az újságnak nemcsak tulajdonosa, hanem kiadója is volt Prohászka Ottokár, a szerkesztést Babura László, majd Pécsi Gusztáv vette át. Prohászka Ottokárt 1905-ben a pápa kinevezte székesfehérvári püspöknek, és így végleg elment Esztergomból. Távozása után, és a Tanácsköztársaság bukását követően az Esztergom című katolikus politikai és társadalmi hetilap jelentős változásokon ment keresztül, de keresztény szellemiségét egészen 1935-ig megőrizte, majd a háború idején Vécs Ottó szerkesztésében 1938. május 20-án egyetlen szám jelent meg. 1910. augusztus 14-től Rolkó Béla főszékesegyházi karkáplán, 1918-ban Szvoboda Román és Marcel Mihály szemináriumi spirituális szerkesztette, majd a Tanácsköztársaság bukása után az esztergo35