Számord Ignác: Az esztergomi r. kath. érseki kisdedóvónő-képző intézet értesítője az 1913-1914. és 1914-1915. iskolai évről (1915)
61 Ajelenlegi háborús állapotok meghiúsították egy nagyobb tanulmányi útra vonatkozó tervezgetésünket, meg kellett elégednünk a környékre terjedő kisebb kirándulásokkal. Esztergom kies vidéke sok kellemes kiránduló hellyel kínálkozik, meg is néztünk közülök néhányat. így az Őrhegyet, a Csurgókutat, a szent Orbán-kápolnát és az Aranyhegyet. A II. osztály vizsgálatai után, jún. 2-án a remek kilátást nyújtó Vaskapuhoz rándultak fel tanulóink egész napra. Ezt a kirándulást egyik növendékünk így írja le. „A nap már bőven szórta sugarait a földre, amidőn kis csapatunk a t. nővérek felügyelete mellett a Vaskapu felé vette útját. A gyönyörű idő fokozta amúgy is vidám kedvünket. Örültünk, hogy a fáradságos tanulás után egy napot gondtalanul, kedvünk szerint tölthetünk el. A városból kiérve, csoportosan haladtunk fel a hegyre, útközben énekeltünk, beszélgettünk. A hegyi út bizony elég fáradságosnak bizonyult s mi akarva, nem akarva kénytelenek voltunk ezt a közmondást követni: „Lassan járj, tovább érsz!“ A fáradságunkat eléggé pótolta a természet szépsége, amelyben gyönyörködtünk. Útközben tarka mezei virágokat tűztünk kalapunk köré úgy, hogy mire a Sípoló hegyre értünk, kalapjaink már nagy bokrétának látszottak. A Sipoló- hegyről a Vaskapu tetején épült turista-házba siettünk, ahol kosaraink megkönnyebbülése csak jó étvágyunkról tett tanúságot. Miután felfrissítettük fáradt testünket, ismét a tájék szépségét élveztük. A hegyről a kilátás valóban gyönyörű. Lábaink alatt terült el szent István ősi városa, amelynek szemlélésekor a város dicső múltjának képei elevenedtek fel képzeletünkben. A nagy meleg behajtott bennünket a turista-ház hűvös helyiségébe, ahonnét csak hosszabb pihenés után indultunk a közelben fekvő Fári- kút felé. Utunk árnyas erdőn vitt keresztül; amelynek fái valóságos lombsátort szőttek a fejünk fölött úgy, hogy a nap csak itt-ott szórhatta be perzselő sugarait. Ez nekünk mód felett tetszett, mert a rekkenő hőség után bizony jól esett a hűvös árnyék. Majd csakhamar felhangzott az ének: „Zöld erdőben szeretnék élni egész élten át,“ amit igazán szívből lelkesen énekeltünk. Nemsokára kibontakoztunk az erdő sűrűjéből s egy kis tisztáson át a Fári-kúthoz értünk. Miután szomjunkat eloltottuk, ételünk utolsó maradványait is elfogyasztottuk, társasjátékokkal mulattunk s e kellemes szói'akozás közben egyszerre csak ezt kellett hallanunk, itt az indulás ideje. Búcsút vettünk az erdőtől s a Csurgó- kúthoz vezető úton hazatértünk.“
