Rényi Rezső: Az esztergomi prímási kép- és meszet-tár s annak műirodalma culturtörténeti szempontból (1879)
35 nek alakjait közvetlen cselekvény részeseivé tevén, azok cselekvőleg lépnek elő, taglejtés- sel, maguktartásával, mozdulataikkal élénken kifejezik azt, mit az előtte élő festők allegorikus alakokkal jeleztek. Nála az allegorikus készlet elesik. Rafaelnél például nem kell találgatnunk valamely allegóriái jelből, hogy az ez en jel felett ülő férfiú a mértan mesterét jele nti; mert ezt nála tanítványai körében, egy mértani alakot magyarázó f rfiu fejezi ki. így cselekszik ő a »Parnaes«-ban, hol költők és d alnokok közé helyezi Apollót; igy a »Disputáiban, hol a kereszténység szellemének hősei, az oltáriszentség imádásába merülve, a hit hatalma által elragadva, az isteni kinyilatkoztatást szomjazva küzdenek a kételyekkel. Rafael müvei nem az elme elvonásaira, hanem közvetlenül a képzeletre hatnak. Ezért maradnak azok minden nemzedéknél századokon át kedvesek, becsesekés csodáltak, még utánzásokban is, mint például a metszetek. Müveit B r o g- n o 1 i adta ki 38 darabban. Áruk 1140 márka aranyban. Ez eléggé ékesen szél a metszetek becséről. E kiadás a primási palotában több nagyérdekü müvekkel őriztetik. Az előttünk függő »Disputa«-t igy Írja le Vasari: »Rafael egy mennyet festett Krisztussal és a Madonnával, kér. Jánossal, az Apostolokkal, Evengelistákkal és Martyrokkal felhőkön, fölöttük az Atyaisten, ki miodnyá- jokra a Szentlelket sugároztatja , ezektől egész elkülönítve alól számtalan szent, kik az oltáron álló oltáriszentség felett vitatkoznak. Ezek alatt ismét a négy egyházi tudor 3*
