Rényi Rezső: Az esztergomi prímási kép- és meszet-tár s annak műirodalma culturtörténeti szempontból (1879)

Ha a képtárban az alapítónak gyűjtő voltára következtettünk, ngy ez a metszettárnak régi és ujabbkori metszetei, kézrajzai, és aquarell tanulmányai között, hol Dürer, Marc Antonio Rajmcndi, Leiden sat. lépnek elénk, nemcsak kétségtelenné válik következtetésünk, de ténynyé látjuk válni, hogy e termek szellemét egy második természetté vált szenvedély vezeti, mely neme» voltában nem csak tiszteletre méltó, hanem megtisztult alkotó ereje hazai művészetünk életében a legnagyobb elismerést is kiérdemeli.

Tudjuk, hogy vannak még sokan, kik a metszeteknek culturális fontosságát nem ismerik, talán tagadják; hisz jeles műtörténészek is oly mostoha sorsban részeltetik e nemét a plastikai alkotásnak, hogy a műtörténelem hasábjai közt vagy épen megtagadják számukra a megillető helyet, vagy ha neki fanyalodnak is, rövid toldalékban szólnak felölök.

Csoda-e, ha a képzőművészetekre oly borús napjainkban, a müértők ilyetén példáján, nem lelkesül a vulgus, de érzékkel sem látsza- tik bírni a metszetek, nem mondjuk fontossága, hanem mig élvezete iránt is ?

III.