Rényi Rezső: Az esztergomi prímási kép- és meszet-tár s annak műirodalma culturtörténeti szempontból (1879)

21

lásos tárgyak lévén a művészek számára leghá- lásabban kinálkozók, minden kéz, sőt a legszár- nyalóbb teremtő pbantasia, ott keresett alkotásaira alkalmat és talált is. Nem csalódunk, ha ebből nemcsak a művészek vallásos hitéletére, valamint átalában azon idők vallásos közérzületére következtetünk, s a művészet eredményeit ezekre mint okra visszavezetjük.

Ez áttekintő visszapillantás után, midőn az újkor termékei közé lépünk, a képtár irányával is párhuzamosan cselekszünk, ha szemlénket az egyházi művészet ujjáalkotójáva), a dürseldorfi iskola még élő fejével kezdjük. Ez:

1. DégerErnő, ki Führich mellett is a német vallásos művészetnek napjainkig kimagasló képviselője, ki művészetében az arányos szépséget, távol tartva magát az asketikus betegességtől, mint Overbeck archaistikus irányától, meleg érzéssel és mintegy lelke mélyének művészete iránt odaadó hevével egyesíti. 1830-ban kezdé meg művészpályáját, azon hires Pietá-val, melyet a műtörténelem korszakalkotónak ismer, de legnagyobb hirre tett szert azon Madonna képével, mely a düsseldorfi jezsuita templomban diszlik. Oly becsben áll a müértők előtt e müve, hogy három metszetkiadást ért meg napjainkig, t. i. Keller J.-től, Müller Const.-től, és Glaser A.-tól. Mint fresco festő- nc-k hírnevét hirdetik Remagen mellett a Rajna vidéken fekvő Apollinaris hegy kápolnája, és a stolzenfelsi várkápolna, mind megannyi remekei az e nemű művészetnek. Legutolsó müve Judtunkkal, Dante divina Commediájfinak (II purgatorio XXIX-ének) egy jelenetet Mathel-