Ortutay András: Az esztergomi óvodaügy és az első eszergomi óvoda története (1988)
14 A dorogi Iparvidék vonzásában 192o után jelentős településsé fejlődött Esztergomtábor, korabeli nevén Szent-István város. Az Itt élő - elsősorban a dorogi bányákban és Ipari üzemekben dolgozó - egyre növekvő lakosság Igénye hozta létre a város újabb óvodáját. Esztergom szabad királyi város 1943-ban megvásárolt a Kolozsvári úton egy három szobás lakóépületet, s ezt átalakította óvoda céljára. Két csoportszobát hoztak létre, s az udvaron egy játszóudvart alakítottak ki. Az öt esztergomi óvodát súlyosan érintette a második világháború pusztítása. A Bottyán János utcai társulati óvoda épületét a háború utolsó évében a megszálló német alakulatok istállónak használták. Megrongálódott a Kolozsvári úti óvoda épülete is. A többi óvoda háborús kára kisebb volt. 1945. október 15-én az óvodaköteles gyermekek száma Esztergomban 589 volt, ebből óvodába járt kb. 4oo gyerek. A felekezeti óvodák helyreállítása részben állami támogatással és a szülők nagyarányú munkájával valósult meg. A nagy gyereklétszám befolyásolta a pedagógiai munkát is: fő feladat a gyermekek megőrzése, gondozása volt, amíg a szülők dolgoznak, az újjáépítés munkájában vesznek részt. A városi óvodák felszerelésének jelentős része a háborúban elpusztult, így a gyerekek elhelyezése, fektetése megoldhatatlan feladatokat jelentett. A háborút követő demokratikus időszak jple volt az, hogy az óvodák új felügyelő- bizottságokat hoztak létre. Az újjáépítés jelentős városi eseménye volt az, hogy 1946 tavaszán a Kolozsvári úti óvoda egy óvónővel, 5o gyerekkel megkezdhette működését. Nagyobb gondot jelentett a Bottyán utcai óvoda helyzete. A városnak nem volt pénzügyi fedezete az épület rendbehozatalára. Több kísérletet is elutasított
