Ortutay András: Az esztergomi óvodaügy és az első eszergomi óvoda története (1988)
12 Az Esztergomban működő óvodák helyzete jelentősen különbözött. A társulati óvoda színvonala volt a legmagasabb) itt nemcsak őrzés, hanem az egész napos nyitva- tartás mellett színvonalas nevelő munka folyt. 1894-ben az Esztergomi Kisdedóvó Társulat közgyűlése az óvásdíj újabb megállapítását és az Ingyenes helyek csökkentését javasolta. Az egyházi óvodák evvel szemben ingyenesek voltak. A szent- györgymezői óvodában délelőtt 4 órát, délután 2 órát töltöttek a gyermekek, közben hazamentek étkezni. A foglalkozás kézimunkából, versmondásból, énekes körjátékokból s az apácák által mondott vallásos tárgyú történetekből, mesékből állt. A magyarországi kisdedóvás történetében jelentős változást hozott az 1891. évi XV. törvénycikk kiadása. A törvény kimondta, hogy ott, ahol kisdedóvoda vagy menedékház van, minden szülő vagy gyám köteles 3-6 éves gyermekét abba járatni, hacsak nem igazolja, hogy a gyermek otthon vagy másutt állandó kellő gondozásban és felügyeletben részesül. A törvény a kisdedóvoda feladatává tette a gyermekek ápolását, gondozását, rendre, tisztaságra szoktatását, ügyességük, értelmük, kedélyük, testi, erkölcsi fejlődésük segítését. A törvény arról is rendelkezett, hogy a kisdedóvókban csak hazai képzőintézetben képesítést nyert okleveles kisdedóvók alkalmazhatók. E törvény következménye volt az, hogy Esztergomban 1892. szeptember 15-én megalakult az Esztergomi Érseki Óvónőképző Intézet a Szent Anna zárdában. Első évében 44 tanulója volt, igazgatója Számord Ignác lett. Az Esztergomi Érseki Óvónőképző Intézet az első világháború alatt szűnt meg, ez idő alatt képzett óvónők százait bocsátotta ki. Az óvónőképzés segítésére a zárdában 1892-től kétcsoportos mintaóvodát alakítottak ki. Egy okleveles óvónő és 2 segéd 57 gyerekkel foglalkozott.
