Az esztergomi királyi érseki tanítóképző-intézet értesítője 1890–91. tanévről (1891)
10 a bibornoki testületbe iktatta, intézetünk sietve sietett e dicső tény alkalmából hódoló üdvözletét tanúsítani, a következő szavakban tolmácsolván legbensöbb érzelmeit: „Főmagasságú ós Főtisztelendő Bibornok Úr, Magyarország Herczegprimása ós Érsek Úr, Kegyelmes Urunk! A lelkesült öröm vidáman lobogó lángjait gyújtotta meg hazánk katholikusainak keblében a sz. Atya legmagasabb kegyének azon szikrája, mely Fömagasságod dicső személyét az egyház legkitűnőbb méltóságának fényével árasztotta körül. A pápa ö Szentségének ezen elhatározását bőven indokolták Főmagasságodnak az egyház és haza körül szerzett azon ritka érdemei, melyeket a hitelvek tántorithatlan védelmében; az ősi jogok rendithetlen ótalmában; a vallásosság apostoli buzgalmú fejlesztésében; a tudományok és művészetek bőkezű pártfogásában; a tanügy emelésére hozott nagy áldozataiban; a jótékonyság határt nem ismerő gyakorlásában és mindazon személyes és főpapi erények ragyogásában szemlélünk, a melyek nemcsak a legöszintébb szeretet, a legbensőbb ragaszkodás és odaadó hódolat érzelmeit ápolják kebleinkben, hanem egészen eltöltenek azon forró óhajjal is, hogy a hatalmas Ég Főmagasságod drága személyében a mély bölcseségü, a legnemesebb szivü és szeretetteljes gondoskodású Föpásztort mindnyájunk legnagyobb javára, egyházunk díszére, hazánk büszkeségére viruló egészségben és fogyhatlan munkaerőben az évek leghosszabb során keresztül megtartani kegyeskedjék. Ez őszinte érzelmeink és hő kivánataink megújítása mellett, alázattal esedezünk Főmagasságod atyai kegyeiért és számtalanszor csókolván kezeit, a legmélyebb hódolattal maradunk Esztergomban, 1893. január 18. Fömagasságod alázatos szolgái (br. Walter Gyula tk. igazgató s a tanári testület.
