Az esztergomi királyi érseki tanítóképző-intézet értesítője 1890–91. tanévről (1891)
7 felajánlani, hogy a magyar kath. egyház mai szomorú helyzetében annak javára egy misét végezzen. Mint katholikusok és magyarok*, mint egy kath. tanintézet munkásai ismerjük és érezzük azon válságos körülményeket, melyek között bizonytalanul lebeg a sajka, melynek kormánya e földön a sz. Atya kezeibe van letéve. Méltányoljuk tehát bizonyára szivből-lélekből az érintett nemes szándéklatot is és hozzájárulunk annak lehető megvalósitásához. Ezen erős meggyőződésben bátorkodom a kedves Kollega urak elé terjeszteni ez ivet azon megjegyzéssel, hogy a begyülendő összeget a «Magyar Állam» szerkesztőségéhez fogom beküldeni, a hova az eddigi adományok befolytak. Megjegyzem még, hogy a növendékek között is szándékozom egy hasontar- talmú ivet köröztetni. Esztergom, 1892. október 12. Kiváló tisztelettel a. szolgájuk Walter Gyula “ A felhívás örvendetes viszhangra talált és a tanári testület tagjai a kővetkező összegeket írták alá a jelzett czélra: Dr. Walter Gyula .............................5.— C zenczik János .............................1.— D r. Frank István .............................1.— K iinda Rezső . . ..............................1.— Major János . .............................1.— M etzker József. .............................1.— S chreiber Aladár . .............................1.— Összesen 11.Az ifjúságot a kővetkező szavakkal szólította fel az igazgató az adakozásra: «60/1892—93. Kedves Növendékek! A szentséges Atya, XIII. Leo pápa életében jövő évi február havában egy ritka nevezetességű nap fog beköszönni, püspökségének 50. évfordulója. Az egész kath. világ nagy ünnepélyességekkel szándékozik a nevezetes napot megülni. Hazánk sem fog elmaradni az ünneplők soraiból. A fiúi hódolat, tisztelet és ragaszkodás nyilvánítására egyebek között egy gyűjtés indult meg, melynek eredményét azon kérelemmel fogják ő Szentségének felajánlani, hogy hazánkért egy misét végezzen és arra az Ég áldásait lekönyörögje. Nehéz viszonyokkal kiizdvén ma a magyar kath. egyház, minden hű fiának elengedhetlen kötelessége közreműködni arra, hogy súlyos napjai véget érjenek. Ne maradjanak el tehát önök sem azoktól, kik a sz. Atya hathatós imáját hazánk javára kikérni akarják. Esztergom, 1892. október 12. Dr. Walter Gyula igazgató. Az ifjúság dicséretesen fellelkesült az eszme mellett és csakhamar az alábbi összeget szolgáltatta át e czélra. Az adakozók és adományaik a következők voltak:
