Az esztergomi királyi érseki tanítóképző-intézet értesítője 1890–91. tanévről (1891)
o mára s ily kettős jubileum emlékére ezer magyar aranykoronából álló alayitványt teszek olyképpen, hogy ennek kezelésére a M. Fökáptalant teljes tisztelettel fölkérem, melynek évi kamatja azonban „Jubileumi Leo-stipendium“ czimen a képezdei Igazgató és tanárai által minden tanév végével, különösen az apostoli Szentszék iránti ragaszkodás és kegyelet élesztésére a legpéldásabb szorgalmú és erkölcsű képezdei növendéknek adományoztassék. Ha pedig az esztergomi kath. Tanitóképezde beszün- tettetnék, az esetre a tőkét kezelő M. Fökáptálán feljogo- sittatik ezen alapítványom kamatjának adományozására valamely esztergom-egyházmegyei kath. szegényebb néptanító fiának számára.» Midőn a Főt. Igazgató és tanár urakat ezen intézkedésemről értesítem, egyszersmind intézetök további virágoz- tatására Isten bő áldását kérem. Kelt Esztergomban, 1893-ki február 19-én. (Dr. Majer István s. k v. püspök, nagyprépost és érseki általános helynök.“ A tanári testület fentebb érintett határozata értelmében márczius hó 13-án d. c. 11 órakor tisztelgett ő méltóságánál és annak nevében az igazgató a következő szavakban tolmácsolta az intézet háláját. „Móltóságos és Ftdő Püspök, Általános Érseki Helynök Úr, Kegyes Urunk! Régóta ismertük ugyan az irás szavait: «A mely útra az ifjú lépett, nem hagyja el azt késő öregségében sem,» de szembeszökőbben és fényesebben alig láttuk még bebizonyítva, mint akkor, midőn azon nagylelkű tényről volt szerencsénk értesülhetni, hogy Méltóságod a Gondviselés különös kegyéből elért 80. évében is szeretettel és áldozatkész lélekkel gondol ifjú éveinek lelkesedéssel szolgált pá-
