Az esztergomi királyi érseki tanítóképző-intézet értesítője 1890–91. tanévről (1891)

36

Szomorú, de igaz hasonlatosság van a kálvária, IV. Károly király tragédiája s a magyar nemzet sorsa között. De a sötét kálvária fölött már dereng a húsvétvasárnap dicsfénye, s a magyar feltámadásnak is szükségszerűen el kell jönnie.

Ezek a gondolatok zsongtak lelkűnkben, amikor elhagytuk a tihanyi kálváriát.

Kerestük a híres tihanyi visszhangot, de hiába, bizony már nem a régi többé. Az új építkezések nagyon megrontották. Később lementünk Balaton partjára, a Biológiai Intézethez. Sajnos, a Biológiai Intézetbe nem juthattunk be.

„Rex“ a Balatonon.

Amikor ismét a „Rex“-en voltunk, mindnyájunknak eszébe jutott, hogy bizony már itt volna az ebéd ideje.

Bíztattuk is a motoros gépészét, hogy siessen velünk Siófokra. Alaposan kifáradva, jó étvággyal költöttük el az ebédet.

Ebéd után még egyet sétáltunk Siófokon, és a négy óra után induló vonattal Budapestnek vettük útunkat. A robogó vonatról még sokáig néztük a gyönyörű Balatont, de egyszer csak végkép el kellett búcsúznunk tőle.

Az aránylag elég hosszú vasúti utazást röviddé tette nótázásunk. Sötét este volt, amikor beértünk Budapestre. A Déli-vasúttól a Nyugatipályaudvarig megint csak gyalogosan tettük meg az utat, de megérte, mert útközben láthattuk a kivilágított Halászbástyát, a Mátyás templomot és az esti Budapest legszebb részletét, az ezer lámpafénytől szegélyezett Dunának csillogó tükrét.

Késő éjjel érkeztünk haza Esztergomba fáradtan ugyan, de egy