Az esztergomi királyi érseki tanítóképző-intézet értesítője 1890–91. tanévről (1891)

32

gógiai tanulmányaikba, mert a budapesti áll. kisegítő iskolát és a Vakok József Nádor Kir. Orsz. Intézetét látogatták meg. Az előbbi helyen Éltes Mátyás, az utóbbi intézetben pedig Herodek Károly igazgató urak tartalmas, pedagógiai tanulságokkal telt, élvezetes előadásukkal tették felejthetetlenné növendékeink előtt kirándulásunkat. Köszönet érte mindkettőjüknek.

Az őszi kirándulások fénypontja azonban az V. évesek balatoni két napos kirándulása volt.

A háborús évek óta ez volt az első nagyobbszabású kirándulásunk, ezért a növendékek lázasan készülődtek reá.

De álljon itt a kiránduláson résztvevő tanulók eredeti feljegyzéseiből az alábbi leírás:

Szept. 26-án a kora reggeli órákban sok jókedvvel indultunk útra Budapest fefé, hogy Bartal Alajos igazgató úr és Bárdos Béla tanár úr vezetésével megtekintsük a „magyar tengert“.

A végig vidám nótaszóval kitöltött utazás azt bizonyította, hogy még maradt valami a nagyvakáció gondtalan és boldog hangulatából.

Már 9 órakor Budapesten voltunk, és mivel a balatoni vonat indulásáig bőven volt időnk, gyalog indultuk át a Délivasút pályaudvarhoz s útbaejtettük az Országházat, valamint az Országház előtt levő Kossuth és Andrássy szobrokat is. Az Akadémia megtekintése után a Lánchídon s az Alagúton át érkeztünk a Délivasút pályaudvarába, ahol alig volt már időnk a beszállásra, s már is indult a gyors Székesfehérvár felé. Sokáig gyönyörködtünk az ezüstösen csillogó Duna fölé emelkedő főváros távlati képében, majd a fővárost környező ipartelepek vonták magukra figyelmünket. Lassan elmaradozott mögöttünk a Gellérthegy is, s a vonat szabadon robogott velünk a tipikus dunántúli tájakon keresztül célunk felé. Még az időjárás is kedvezett nekünk. Gyönyörűen sütött a nap és felhőtlen volt az ég, szinte alig hittük el, hogy az idő már bizony őszre jár.

A vonatablakon nemsokára élénkbe tükröződött a Velencei tó és mi kíváncsian néztük a náddal és sással szegélyezett partokat, amelyeknek a tankönyv szerint jellegzetes madárvilága van. Persze hiába néztünk olyan nagyon, mert így a vonatról csak a madármegfigyelő házikót fedezhettük fel, amint kiemelkedett a mocsár növényei közül.

A Velencei tó elhagyása után nemsokára látszottak a székesfehérvári szikratávíró hatalmas antennái, s már ott is vagyunk utunk első állomásán, Fehérvárott. Itt leszálltunk és érdeklődéssel indultunk útnak, hogy Szent Imre városát, Álba Regiát, boldog emlékű Prohászka püspök úr, intézetünk kongregációja egykori alapítójának székvárosát megismerjük.