Az esztergomi királyi érseki tanítóképző-intézet értesítője 1890–91. tanévről (1891)
8 cziája magas, bölcs választását, aminek 1893. decz. 17-éntan- testületilcg adott kifejezést, midőn az intézet új igazgatója a következőkép tolmácsolá a tanári kar érzelmeit a Főtan- felügyelő úr lakásán: „Nagyságos és Főtisztelendő Krmonolc! Főtanfelügyelő Úr! Az igaz lelkesedés, a legőszintébb tisztelet s a legönzetlenebb ragaszkodás Nagyságodhoz, vezetnek minket, mint a helybeli tanítóképző-intézet tanári karát Nagyságod elé. Soha tanférfiakat, soha tanügybarátokat kellemesebben hir meg nem lepett, mint az, hogy Nagyságod nem csak az elemi iskolák, hanem azon intézetek fötanfelügyelői méltóságára is emeltetett, amelyek hivatva vannak a népiskolákat egyházmegyénkben azzá tenni, amiknek lenniök kell. Csodálkozhatunk-e, ha az a közmegelégedés és megnyugvás, melylyel Nagyságod ezen magas kineveztetése fogadva lett, e szavakban talált legméltóbb, s bár kérdés- szerű, de feleletet nem váró, mert oly természetes, nyilvá- nulást: ki az, ki egyházmegyei ügyeinket ily bölcsen, ily tapintatosan intézi? Nagyságos Főtanfelügyelö Úr! A fejedelmi bölcseségnek egyik legkiválóbb s legkimagaslóbb kelléke a kormányférfiaknak helyes és bölcs megválasztása. Ily bölcs fejedelem kegyelmes Urunk a Bibornok Herczegprimás ö főmagassága. Kiválasztotta Nagyságodat, mert ismerte képességeit. Tudta azt O Eminencziája, hogy egyházmegyei kormányzata legexponáltabb ágának élére, legkipróbáltabb vezérét kell meghívnia. S van-e exponáltabb ága ennek, mint az iskolaügy, amelybe boldog-boldogtalan beleártja magát annyira, hogy tanférfiaink sokszor azt sem tudják: hova forduljanak kétes esetekben. De van-e hivatottabb vezére Nagyságodnál, kinek minden gondolata, szava és minden tette, nyilvános közpályája csak egy dolog körül forgott, tetteinek csak egy rugója volt: a tanügy, s annak az egész vonalon való felvirágoztatása. S ki, — adja Isten minél későbben — de lelkünk meg-
