Prokoppné Stengl Marianna: Az Esztergomi Keresztény Múzeum története (1977)

mény sértetlenül megérkezett. (50). 1926. nyarán be is rendezték a prímási palota volt főhercegi lakosztályának három termét a San Marco-gyűjtemény műtárgyaival. A helyiségek egyikébe beépítették a salzburgi reneszánsz fajansz kályhát is, amelyről a hercegné külön kihangsúlyozta, hogy nem a villához, hanem a gyűjteményhez tartozik. A San Marco-hagyaték jórészt fajansz és porcelán anyagból áll. A porcelánok közt az európai műhelyek majdnem mindegyike képviselve van, de leggazdagabb a régi bécsi gyár (Altwien) készítményeiben. Egészen ritka és egyedülálló a szelencegyűjtemény , amelyben a XVII. sz.-tól a XIX. sz.-ig a tubákszelencék minden fajtája megtalálható. ~

Tehát 1926 őszére az Ipolyi- és San M^rco-gyűjteménnyel gyarapodott Keresztény Múzeum teljes anyagát már be tudták mutatni az érdeklődőknek. Csernoch halálát követően 1928-ban Serédi Jusztinián (1884—1945) lett az esztergomi érsek. A múzeum fejlesztését Gerevich és Lépőid személye továbbra is biztosította.

A 30-as években a Keresztény Múzeum képei már külföldi kiállításokon is szerepelnek, így 1930-ban Londonban és 1939- ben Brüggeben. (51). Gerevich fő törekvése azonban továbbra is a múzeummal foglalkozó tudományos munka volt, amiben nagy segítségére volt Genthon István, aki középkori magyar táblaképekkel foglalkozva 1932-ben jelenteti meg összefoglaló művét a régi magyar festészetről. (52). Ebben a Keresztény Múzeumnak majd mindenegyes középkori magyar képét időrendbe téve meghatározza. Itt olvashattuk először M. S. mester képeiről is szakszerű méltatást.

Ekkor vette tervbe Gerevich a teljes anyag katalogizálását, amely munkát Genthon vállalta. Együttes munkájuk a negyvenes évek elejére készen állt, de a háború miatt csak 1948-ban jelenhetett meg. Ez az ú. n. Topográfia, melyet az Ipolyi-anyag ismertetésénél már említettünk.

1934-ben újabb gyűjteménnyel gyarapodott a Keresztény Múzeum. Az Esztergom vidéki Régészeti és Történeti Társulat december 27-én tartott közgyűlésén Serédi Jusztiniánnak ajándékozta az egész régészeti gyűjteményét, melyet a Bibliotheka -épületében helyeztek el. (52). Ugyancsak 1934-ben kezdődött Lépőid indítványára, Gerevich vezetésével a középkori királyi palota feltárása a Várhegyen. Ez a közös munka egy kissé elvonta figyelmüket a Keresztény Múzeumról, de az országot egyedülálló műemlékkel gazdagította.

16