Prokoppné Stengl Marianna: Az Esztergomi Keresztény Múzeum története (1977)
A miniszter végre augusztus 30-án válaszol Csernochnak: „Hozzájárulok ahhoz, hogy az Ipolyi-gyűjtemény átvételi elismervény ellenében az esztergomi Keresztény Múzeumba szállíttassák.” (31). 1920. szeptember 15-én Varjú Elemér a Nemzeti Múzeum igazgatója közli, hogy kézhez kapta a kultusz- miniszter rendeletét, amelynek értelmében az Ipolyi-gyűjte- ményt, mely a Nemzeti Múzeumban van elraktározva, a hercegprímás megbízottjának kiadja. (32). Szeptember 18-án Cser- noch közli Varjúval, hogy az átvétellel Gerevich Tibort bízta meg. (33). Ugyanakkor Gerevich is megkapta megbízólevelét. A Nemzeti Múzeum Ernyei igazgatóőrt, aki már Nagyváradon is segített az átadásnál, egy asztalost és két altisztet is adott a csomagoláshoz és a szállításhoz. (34). 1920-ból több adatunk nincs, de valószínű, hogy most már hamarosan sor került a szállításra, mégpedig a hideg beállta előtt, mert a Múzeumban fűtés nem volt; a kicsomagolás és elhelyezés is heteket vehetett igénybe. Addig, amíg újabb adat a szállítás pontos idejéről nem kerül elő, mondhatjuk, hogy az Ipolyi-gyűjtemény 1920 őszén került végleges helyére: az Esztergomi Keresztény Múzeumba. Sajnos ezzel az ügy mégsem fejeződött be. Következő adatunk 1923. július 5-én: Csernoch levélfogalmazványa, melyet Korányi Frigyes párizsi magyar követhez intézett. Ebben leírja a gyűjtemény eddigi hányatott sorsát és világosan kifejti az Esztergomi Keresztény Múzeum jogos igényét a gyűjteményre: „Azonban az egyik nagyváradi polgár városi interpellációja kapcsán a román kormány a gyűjteményre igényt jelentett be. Ezután a Jóvátételi Bizottság budapesti kirendeltsége megvizsgálta az ügyet, s a vonatkozó iratokat legutóbb küldötte Párisba a Jóvátételi Bizottsághoz döntés végett.” (35). Ekkor kezdődött az Ipolyi-gyűjtemény ügyének tárgyalása a nemzetközi fórumon. Két évig tanulmányozzák Párizsban az iratokat. Eközben írhatta Lépőid Antal azt a keltezés nélküli fogalmazványt a Jóvátételi Bizottsághoz, amelyben — arra a végső esetre, ha a Jóvátételi Bizottság a magyar érvelést nem fogadná el — kifejti, hogy a gyűjtemény gyors csomagolása miatt igen sok tárgy maradt Váradon. Így az —összes .egy egész szekrényre való — ékszer, amely már 1919-ben hiányzott. Ezek a nagyváradiak gondatlansága miatt vesztek el. Lépőid fogalmazványához tartozik a nagyváradi kiállítás katalógusának gépelt példánya, mely a hét terem és az előcsarnok anyagát tételenként, az ötvösművek és a kerámia anyagot pedig szekrények szerint sorolja fel. Piros ceruzával jelöli meg azt, amit 12
