Walter Gyula: Az esztergomi főegyházmegye nyugdíj-ügye (1903)
8 A Csanádi egyházmegye 1880-ban nyerte nyugdíjintézetét. Eger 1883-ban, Pécs 1890-ben, Kalocsa 1893-ban, Erdély 1895-ben. Legújabban Rozsnyó (1898.) és Nyitra (1898.) fó'pásztorai gondoskodtak a nyugdíjintézet megalakításáról. Mindezen nyugdíj-intézetek szabályzatai különböznek egymástól. Más az adózás kulcsa, más a nyugdíj-illetmény nagysága. Megegyeznek azonban mind az adózás tényére nézve, ami e nyugdíjintézetek alapját, feltételét képezi. Ő Eminenciájának kegyes intézkedése folytán fó'egyházmegyénk most áll ily nyugdíjintézmény szervezése eló'tt. A jelen nagytekintetű Tanácskoz- mány feladata, hogy annak módozataira nézve javaslatot készítsen. Tanácskozmányának alapját azon szabálytervezet képezi, a melyet az ő Eminen- ciája által kiküldött szűkebb bizottság készített és e tanácskozmány mlgos Elnöke előzetes tájékozásul szétküldeni kegyeskedett. Mielőtt e szabályzatot főbb pontjaiban a m. t. Tanácskozmány elé terjeszteném, méltóz- tassék megengedni, hogy néhány vonásban az ügy történeti fejlődését vázoljam. Főegyházmegyénkben a régibb időkben egy alap létezett az elaggott vagy munkaképtelen áldozárok ellátására. Az utolsó félszázad óta azonban három alap szolgál e czélra. A régi alap eredete a XVII. század kezdetére vihető vissza. Legelső nyomaival Pázmány Péternél talál
