Walter Gyula: Az esztergomi főegyházmegye nyugdíj-ügye (1903)
r idevonatkozólag Simor János bibornok a nyugdíj szabályozására nézve 1875-ben kiadott rendeletében hangsúlyozott, hogy „cum aetate crescere solent etiam indigentiae.“ * * * A felsorolt intézkedések képezik az egész nyugdíj-intézmény gerinczét. Ennélfogva különös figyelmet, komoly megfontolást igényelnek. Kisebb jelentőségűek a szabályzat azon határozatai, a melyek a nyugdíj-intézet leendő kormányzására vonatkoznak. Megkívánják azonban ezek az intézkedések is, hogy a m. t. Tanácskozmány részéről kellő figyelemben részesüljenek. Egészben véve sikerült — azt hiszem — a szabályzatnak egyrészről sértetlenül megőrizni a főpásztor jogai iránt köteles tiszteletet és azok érvényesítését; másrészről azonban szabad tevékenységet is biztosítani a nyugdíj-intézet tagjai számára, úgy hogy az intézményt saját kormányzásuk alatt álló alkotásnak tekinthessék. Erre irányulnak mindazon intézkedések, a melyek a nyugdíj-intézet „szervezetére“ vonatkozólag a szabályzatban foglaltatnak. Mig u. i. a végérvényű intézkedéseket minden irányban a főpásztor elhatározásának tartja fenn, addig tagjainak bőséges alkalmat nyújt arra, hogy a főpásztori intézkedések kialakulásaira jelentékeny befolyást gyakorolhassanak. — 18 —
