Walter Gyula: Az esztergomi főegyházmegye nyugdíj-ügye (1903)

11

Majsch Jakab, akkori budapesti esperes kezdeményezésére ló'n Kopácsy József herczegprimás által életbe léptetve. Az alap feladata részint időleges segélyek nyújtásában, részint a nyugdíj-összegnek rendes évi kiegészítésében állapíttatott meg. Az alap kezdetben igen lassú arányokban növekedett. Az említett 1857-iki Canonica Visitatio alkalmával egész alaptőkéje csak 15.336 frt 24 kr. volt. A múlt 1901. évi számadások azonban 342.855 kor. 73 fill, tüntettek fel.

A harmadik idevonatkozó főegyházmegyei alap — a sz. Adalbert-Intézet. Létét Scitovszky János bibornok, herczegprimás bőkezűségének és nemeslelkü gondoskodásának köszöni. A nagy- szivű főpap 1854. évi okt. 14-én 20.000 frtot tett le azon áldozárok javára, „quí — mint az alapító- okmány mondja — ad vitae vesperam veniunt, quin vei amplioribus beneficiis gauderent, vei ob aetatis infirmitatem servitiis suis vitae media quaerere possent.“

Ezek az alapok szolgáltatták 1884-ig azon évi 300, illetőleg 400 frtnyi nyugdijakat, a melyek összege Simor János bibornoknak 1884. évi november 9-én 5607. sz. a. kibocsátott rendelete értelmében 400, 500 és 600 írtra emeltetett.

Ez az intézkedés azonban végleges nem maradhat. Ezek a nyugdíj-összegek a mai körülmények mellett nem elégségesek arra, hogy csak a legszerényebb igényeket is kielégítsék.

Nem csoda ennélfogva, ha állandóan fel