Az Esztergomi Dobó Katalin Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola évkönyve 1930-1980 (1980)

iskolánkban s országosan is. A szakképzés megoldásában jelentős esemény volt az 1964/65-ös tanévben megindult, a gimnáziumi oktatással párhuzamosan futó szakközépiskolai oktatás. Kereskedelmi és mezőgazdasági tagozattal indítottuk ezt a keretet. A kereskedelmi megszűnt az 1969/70-es, a mezőgazdasági az 1972/73-as tanévben, de közben megindítottuk az 1970/71-es tanévben az egészségügyi szakközépiskolát, amely eredményesen működik — az 1978/79-es tanévtől már az új tanterv alapján.

E típusban tanulóink általános ápolónői és általános asszisztensi oklevelet kapnak az érettségivel, amely így felkészíti őket az egészségügyi alapfeladatok elvégzésére, a további szakosodásra, de a legjobbakat a szakirányú főiskolai, egyetemi tanulásra is. A fentiekből következik, hogy a tanulók közismereti, szakmai, elméleti tárgyakat és ismereteket tanulnak, és gyakorlatban is felkészülnek leendő feladataik végzésére.

A közismereti tárgyakat az iskola szaktanárai, a szakmai elméleti tárgyakat és ismereteket a Városi Tanács Egyesített Kórházai, a Városi Tanács Egyesített Kórházai Rendelőintézete főorvosai, orvosai és az iskola szakoktatói tanítják tanulóiknak, a gyakorlati oktatást az iskola demons-termeiben az iskola szakoktatói, a kórházakban, a körzeti rendelőkben és a bölcsődékben pedig a kórház igazgatója, a Városi Tanács VB. Egészségügyi Osztálya vezető főorvosa által megbízott főnővérek, vezetők szervezik és irányítják. A IV. osztályos tanulók év végén, a 29. héten összefüggő szakmai gyakorlaton vesznek részt a kórházak osztályain, az I —III. osztályosok a tanév befejezése után 2-3-4 hetes nyári szakmai gyakorlaton dolgoznak a bölcsődékben, a szakrendelőkben, a kórház osztályain.

Ezek a gyakorlatok erősítik a tanulók hivatástudatát, felelősségérzetét, segítik kialakítani a tanulókban azt a humánus magatartást, mely szükséges leendő feladataik elvégzéséhez. Végzett tanulóink nagy része — az iskola célkitűzéseinek megfelelően — szakterületen helyezkedik el, s ott változatos és igényes feladatokat kap, s a gyógyító—megelőző tevékenység minden területén értő szakemberként dolgozik; elenyésző része más munkakört vállal, s évente 2-3 tanuló folytatja tanulmányait valamilyen szakirányú felsőfokú intézményben.

Az eddig vázolt változások eredményeképpen lett iskolánk ötven éves korára gimnázium és szakközépiskola az 1950/51-es tanévtől új néven. Akkor kapta ugyanis a Dobó Katalin nevet, amelyet azóta is visel, amely névben az előnév történelmi ragyogása teszi fényessé a teljes nevet.

Nehéz volt az utolsó két évtized, nehéz, mert iskolánk feladata növekedésével nem növekedtek, hanem romlottak tárgyi feltételeink, s nemcsak a növekvő feladatokhoz képest, hanem abszolút értelemben is (jelenleg is négy helyen vannak osztály- termeink, utcán, utcákon át megközelíthetően).

6